Minden természetbarát tudja, hogy a Hármashatár-hegy (és sok egyéb kirándulóhely) a Fenyőgyöngye felől közelíthető meg, ám azt talán kevesebben tudják, hogy az elnevezés vendéglátóipari eredetű, és még százéves sincs. „Csupán” 1935 óta működik itt (a pontos cím: III., Szépvölgyi út 155.) a Fenyőgyöngye vendéglő, de miután az 1953-ban létesült buszvégállomás is ezt a nevet kapta, már-már földrajzi fogalommá vált. Azt nem mondhatnánk, hogy a vendéglő nyitása óta eltelt 87 évben ne lettek volna változások, ám három évet leszámítva – miután 1944-ben a németek felrobbantották, az újjáépített étterem pedig 1947-ben nyitott ki ismét – folyamatosnak mondható a működése.
A színvonal kevésbé. Legalábbis erre utal az a „tényfeltáró” riport 1962-ből, amelyben a Magyar Nemzet újságírója népi ellenőröket kísért el éttermi portyájukra. „A Hármashatár-hegyen a romantikus fekvésű Erdei lak vendéglőben az ellenőrzés mindent a legnagyobb rendben talált. Nem hiányzott az italból, megvolt a kellő szesztartalma is, a számla körül sem akadt kifogásolni való. Telt ház volt nem sokkal feljebb, a Fenyőgyöngye kertvendéglőben, ahová a friss levegőre áhítozó pestieket a Nemzeti Színháztól közvetlen autóbuszjárat szállítja” – írja a szerző, hozzátéve, hogy a kirándulók a levegőben nem is csalódtak. „A másodosztályú besorolású vendéglő evőeszközeiben azonban annál inkább, mert oxidált, görbe, piszkos alumínium evőeszköz nem való a Fenyőgyöngye asztalára” – így a folytatás.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
