Ha létezik igazán elárvult része Budapestnek, akkor az a Madách tér környéke. Már 1902-ben kitalálták, hogy itt kezdődjön egy újabb sugárút, de konkrét lépéseket csak a harmincas években tettek: tervpályázatot írtak ki, lebontották az itt álló ún. Orczy-házat, a leendő útnak az Erzsébet sugárút nevet adták. A Madách téren álló diadalíves épületegyüttes mellett néhány impozáns bérház is épült. Aztán még a háború után is egy rövidke ideig napirenden volt a sugárútprojekt, de az ötvenes évekre mindenki elfelejtette. Noha a sugárúttal is hidegre tették volna a régi Belső-Erzsébetvárost, a rendszerváltás után már utópia sem kellett hozzá, hogy városrész-rehabilitáció címén ugyanezt tegyék. Sorra épültek (és épülnek) a rondábbnál rondább házak, ez különösen szembeötlő a Madách tér mögötti részen, ahol a megálmodott avenue rövidke szakasza, a Madách Imre útnak nevezett utcácska beleszalad abba a kupolás irodaházba, amelyik másfelől a Gozsdu-udvart takarja el.
Persze ez egyáltalán nem zavarja a vendéglátósokat, egymásba érnek a műkő burkolatra kitelepült egységek. A Madách Imre út 14. alatt található Fiáker vadonatúj képződmény, de a „wine bar” meghatározás nemcsak nagyzoló, csalóka is, mivel – ellentétben a környék helyeinek többségével – itt rendes konyhát visznek. Már a monarchista kencék nevű előételnél (2590 Ft) látható az igyekezet: három elegáns üvegcsében az ajvár, a lazackrém és a szarvasgombás tojáskrém, mellé meleg zsömlét és perecet adnak. Igaz, hogy a tojáskrémnél nem a tojás dominál, de még így is veri a hazai mezőnyt a mártogatósok kategóriájában. Az alföldi rozmaringos, paradicsomos rétes (1890 Ft) sem csak „érdekes”. A rétes és a töltelék külön-külön is remek, ropog és omlik, ráadásul kettőt adnak, így akár főételnek is beválna. De akkor lemaradnánk a képünkön látható tengeri sügérfiléről (3890 Ft), melyről megint csak áradozni lehet. És nem csak a halról! A mellé adott burgonyahab és borsmártás is remekbe szabott. Már itt egyértelművé válik, hogy a Fiákert az év meglepetésének nevezhetjük, amit a végén a Sacher torta (1290) csak még jobban megerősít.
