Fotó: MTI
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Budapestet idén elöntötte a forralt bor. Csaknem minden szórakozóhelyen, kávézóban, (rom)kocsmában és étteremben ránk köszön, nem beszélve a karácsonyi vásárokról. A bőséges kínálat sajnos nem jár kéz a kézben a minőséggel – az elővigyázatlan fogyasztó így könnyen cukor- és fahéj-túladagolást kaphat. Szerencsére van segítség: a forraltborkalauz bloggerei elnavigálnak a forralt borok tengerében. Királyleányka, Szegfűbors és Lemon Chili fedőnevek mögé rejtőzve három fiatal(osnak mondott), kifinomult ízlésű, modern nőszemély járja a budapesti éjszakát élvezhető forralt borok után kutatva. Bolyongtunk a hetedik kerület vadul burjánzó kocsmaőserdejében, arcunkat fútta a kőbányai szél az Ügetőn, egyszóval láttunk egyet s mást. Tapasztalatainkat blogunk vitriolban ázó lapjain osztjuk meg az érdeklődő közönséggel. Az alábbiakban azok a helyek következnek, amelyek megugrották magasra tett, természetesen szubjektív lécünket.
Alibi kávézó: decens belvárosi nőknek
Az Alibi csapata idén egy egész bódéval települt ki a kávézó elé, kis fényt és melegséget csempészve az egyébként kietlen térre. Mi is engedünk a direkt marketingnek, és nem csalódunk: finom! Érezhetően borból készült, hagyományos fűszerezésű, nem agyoncukrozott, jó ízű ital piroslik a bögréinkben. Bár a hűvös kora téli esten elbírnánk egy kicsivel forróbbat is, és jó dolgunkban hiányoljuk az egzotikusabb ízvilágot (például gyömbér), a hagyomány és minőség kettőse összességében mégis igen meggyőző (400 Ft/2 dl; V. kerület, Egyetem tér 4.).
Ibolya eszpresszó: letűnt idők rajongóinak
Középiskolás korunkban az Ibolya valami titkos kultikus hely volt a szemünkben: alternatív színházak nagyon beavatott művészei adtak itt randevút egymásnak és múzsáiknak. A kilencvenes évek titokzatos mámora mára tovatűnt, de az Ibolyában, úgy tűnik, visszafelé megy az időgép: tesztcsapatunk egyenesen a hatvanas években találja magát, kellemes retrókörnyezetben. A rutinos pincér szinte pillanatok alatt érkezik a helyes kis üvegbögrékkel, benne a jó forró borral és citromszeletekkel. A cukorból csak egy hajszállal van benne több, mint ami az ötöshöz kellene, és a fűszerezésre is csupán annyi panaszunk lehet, hogy egy cseppet jellegtelen: keveselljük a fahéj és a szegfűszeg aromáit. Vízből viszont valamivel több jutott bele, mint amennyi kell – de így is elégedettek vagyunk (400 Ft/2 dl; V. kerület, Ferenciek tere 5.).
Frisco café: diákoknak, tüntetés után
A sötét kis utcában megbúvó Frisco café saját honlapja szerint „olyan kávézó, ami jó. Egyesek szerint.”. Ezzel a nagy igazsággal nem tudunk vitába szállni, és nem is akarunk, mert a forralt bor jó. Szerintünk. A gyömbér csípőssége és aromája, az alma, citrom, narancs kellemes kombinációja éppen a mi ízlésünknek való. Lehetne ugyan kicsit kevesebb a cukor, és talán egy kicsivel több az alkohol, megbolondíthatták volna némi csípős paprikával is, de azért ízlik; a bögrékre csavarodó ujjak kellemesen melegednek. Mivel a Friscóban közösségi élet folyik, előbb-utóbb biztosan elkezdődik valami szociológiai műhelyvita vagy filmvetítés, amikor is a társadalmi problémákra érzéketlen vendég veszi a kabátját, és kőszíve táján kellemes melegséggel távozik (400 Ft/2 dl; IX. kerület, Mátyás u. 11.).
Kino: független szellemeknek
Az utóbbi pár évben sokak kedvencévé vált a Kino, ami a rémhírekkel ellentétben köszöni, jól van, teljes gőzzel üzemel, mindenféle forró italt kínálva csípős téli estékre. A forralt bor – őszintén szólva – elsőre kissé riasztó, inkább tűnik habos kakaónak. Tudjuk, hogy ez a kávégépes-szörcsögős forrósítási technológia következménye, de akkor is megszokhatatlan a forralt boron a hab. Pedig érdemes kicsit küzdeni vele, mert alatta kellemes, borízű italt találunk, majd előbukkan egy-két szelet narancs is. Azt sem bánjuk, hogy egészben találkozunk a szegfűszegekkel, boldogan szűrjük a fogunk között. Az odakészített cukortartó segítségével mindenki maga állíthatja be a kívánt édességet, de érdemes először megkóstolni, mert nem feltétlenül kell bele több cukor (490 Ft/2,5 dl; XIII. kerület, Szent István krt. 16.).
BelD’or: azoknak, akik a sört is forrón szeretik
A nemrég nyílt vendéglátó-ipari egységre és az objektum homlokzatán fennen hirdetett forralt sörre a minap lettünk figyelmesek. Elengedjük azt a tév- és kényszerképzetet, hogy csak a hideg sör a sör, és készen állunk a szokatlan befogadására. Habos, sörnek látszó ital érkezik söröspohárban, benne úszkáló fűszer- és narancsdarabokkal. Izgatottan hörpintünk bele – és ízlik! Igazából nagyon hasonlít a forralt borra, és mint megtudjuk, hasonlóképp is készül. Belgiumban állítólag igen elterjedt: mivel bor nemigen van, a csontig hatoló nyálkás hidegben viszont nagy szükség van valami melengető italra, sört forralnak. Bár a recept titkos, azért annyit elárul a kedves pincér hölgy, hogy fahéj, szegfűszeg, pici cukor ebbe is kell, és kell még egy kis narancslé, valamint jó minőségű, 8,5%-os sör. Érezzük is, hogy alkoholból van: a szalonspiccig elegendő néhány korty (450 Ft/3 dl; V. kerület, Kecskeméti u. 7.).
És hogy a közelgő karácsonyról se feledkezzünk meg: némelyik vásárban kapható gyümölcsborból készült forralt bor, ezt mindenképpen ajánlatos megkóstolni. Tavaly a Bazilika melletti vásárban ittunk forró eperbort, olvasóink jelzése szerint pedig idén a XII. kerületi önkormányzat mellett mérnek izgalmas borokat. Kalandra fel! Tapasztalataitokat pedig írjátok be a blogra!
