Városszerte fénylik – Kis forraltbor-kalauz

  • Királyleányka
  • Szegfűbors
  • Lemon Chili
  • 2012. december 20.

Gasztro

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Budapestet idén elöntötte a forralt bor. Cikkünkben azok a helyek szerepelnek, amelyek megugrották magasra tett, természetesen szubjektív lécünket.


Fotó: MTI

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Budapestet idén elöntötte a forralt bor. Csaknem minden szórakozóhelyen, kávézóban, (rom)kocsmában és étteremben ránk köszön, nem beszélve a karácsonyi vásárokról. A bőséges kínálat sajnos nem jár kéz a kézben a minőséggel – az elővigyázatlan fogyasztó így könnyen cukor- és fahéj-túladagolást kaphat. Szerencsére van segítség: a forraltborkalauz bloggerei elnavigálnak a forralt borok tengerében. Királyleányka, Szegfűbors és Lemon Chili fedőnevek mögé rejtőzve három fiatal(osnak mondott), kifinomult ízlésű, modern nőszemély járja a budapesti éjszakát élvezhető forralt borok után kutatva. Bolyongtunk a hetedik kerület vadul burjánzó kocsmaőserdejében, arcunkat fútta a kőbányai szél az Ügetőn, egyszóval láttunk egyet s mást. Tapasztalatainkat blogunk vitriolban ázó lapjain osztjuk meg az érdeklődő közönséggel. Az alábbiakban azok a helyek következnek, amelyek megugrották magasra tett, természetesen szubjektív lécünket.

Alibi kávézó: decens belvárosi nőknek

Az Alibi csapata idén egy egész bódéval települt ki a kávézó elé, kis fényt és melegséget csempészve az egyébként kietlen térre. Mi is engedünk a direkt marketingnek, és nem csalódunk: finom! Érezhetően borból készült, hagyományos fűszerezésű, nem agyoncukrozott, jó ízű ital piroslik a bögréinkben. Bár a hűvös kora téli esten elbírnánk egy kicsivel forróbbat is, és jó dolgunkban hiányoljuk az egzotikusabb ízvilágot (például gyömbér), a hagyomány és minőség kettőse összességében mégis igen meggyőző (400 Ft/2 dl; V. kerület, Egyetem tér 4.).


Ibolya eszpresszó: letűnt idők rajongóinak

Középiskolás korunkban az Ibolya valami titkos kultikus hely volt a szemünkben: alternatív színházak nagyon beavatott művészei adtak itt randevút egymásnak és múzsáiknak. A kilencvenes évek titokzatos mámora mára tovatűnt, de az Ibolyában, úgy tűnik, visszafelé megy az időgép: tesztcsapatunk egyenesen a hatvanas években találja magát, kellemes retrókörnyezetben. A rutinos pincér szinte pillanatok alatt érkezik a helyes kis üvegbögrékkel, benne a jó forró borral és citromszeletekkel. A cukorból csak egy hajszállal van benne több, mint ami az ötöshöz kellene, és a fűszerezésre is csupán annyi panaszunk lehet, hogy egy cseppet jellegtelen: keveselljük a fahéj és a szegfűszeg aromáit. Vízből viszont valamivel több jutott bele, mint amennyi kell – de így is elégedettek vagyunk (400 Ft/2 dl; V. kerület, Ferenciek tere 5.).

Frisco café: diákoknak, tüntetés után

A sötét kis utcában megbúvó Frisco café saját honlapja szerint „olyan kávézó, ami jó. Egyesek szerint.”. Ezzel a nagy igazsággal nem tudunk vitába szállni, és nem is akarunk, mert a forralt bor jó. Szerintünk. A gyömbér csípőssége és aromája, az alma, citrom, narancs kellemes kombinációja éppen a mi ízlésünknek való. Lehetne ugyan kicsit kevesebb a cukor, és talán egy kicsivel több az alkohol, megbolondíthatták volna némi csípős paprikával is, de azért ízlik; a bögrékre csavarodó ujjak kellemesen melegednek. Mivel a Friscóban közösségi élet folyik, előbb-utóbb biztosan elkezdődik valami szociológiai műhelyvita vagy filmvetítés, amikor is a társadalmi problémákra érzéketlen vendég veszi a kabátját, és kőszíve táján kellemes melegséggel távozik (400 Ft/2 dl; IX. kerület, Mátyás u. 11.).


Kino: független szellemeknek

Az utóbbi pár évben sokak kedvencévé vált a Kino, ami a rémhírekkel ellentétben köszöni, jól van, teljes gőzzel üzemel, mindenféle forró italt kínálva csípős téli estékre. A forralt bor – őszintén szólva – elsőre kissé riasztó, inkább tűnik habos kakaónak. Tudjuk, hogy ez a kávégépes-szörcsögős forrósítási technológia következménye, de akkor is megszokhatatlan a forralt boron a hab. Pedig érdemes kicsit küzdeni vele, mert alatta kellemes, borízű italt találunk, majd előbukkan egy-két szelet narancs is. Azt sem bánjuk, hogy egészben találkozunk a szegfűszegekkel, boldogan szűrjük a fogunk között. Az odakészített cukortartó segítségével mindenki maga állíthatja be a kívánt édességet, de érdemes először megkóstolni, mert nem feltétlenül kell bele több cukor (490 Ft/2,5 dl; XIII. kerület, Szent István krt. 16.).

BelD’or: azoknak, akik a sört is forrón szeretik

A nemrég nyílt vendéglátó-ipari egységre és az objektum homlokzatán fennen hirdetett forralt sörre a minap lettünk figyelmesek. Elengedjük azt a tév- és kényszerképzetet, hogy csak a hideg sör a sör, és készen állunk a szokatlan befogadására. Habos, sörnek látszó ital érkezik söröspohárban, benne úszkáló fűszer- és narancsdarabokkal. Izgatottan hörpintünk bele – és ízlik! Igazából nagyon hasonlít a forralt borra, és mint megtudjuk, hasonlóképp is készül. Belgiumban állítólag igen elterjedt: mivel bor nemigen van, a csontig hatoló nyálkás hidegben viszont nagy szükség van valami melengető italra, sört forralnak. Bár a recept titkos, azért annyit elárul a kedves pincér hölgy, hogy fahéj, szegfűszeg, pici cukor ebbe is kell, és kell még egy kis narancslé, valamint jó minőségű, 8,5%-os sör. Érezzük is, hogy alkoholból van: a szalonspiccig elegendő néhány korty (450 Ft/3 dl; V. kerület, Kecskeméti u. 7.).

És hogy a közelgő karácsonyról se feledkezzünk meg: némelyik vásárban kapható gyümölcsborból készült forralt bor, ezt mindenképpen ajánlatos megkóstolni. Tavaly a Bazilika melletti vásárban ittunk forró eperbort, olvasóink jelzése szerint pedig idén a XII. kerületi önkormányzat mellett mérnek izgalmas borokat. Kalandra fel! Tapasztalataitokat pedig írjátok be a blogra!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.