étel, hordó

Halkakas

  • ételhordó
  • 2019. február 17.

Gasztro

Ma már mozdulni sem lehet a „street food” tanyáktól, pedig az évtized elején hírük sem volt. A Veres Pálné utcában 2012-ben nyílt Halkakas nevű helyet is „bistróként” jegyezték, bár a legnagyobb vonzereje az 1000 forintos halburger volt, amelyet a parányi helyiségben terjengő ételszag miatt a finnyásabb közönség inkább utcán át fogyasztott. Mi öt éve jártunk ott (Étel, hordó, Magyar Narancs, 2014. február 11.), és ezt írtuk: „szimpatikus, szerethető üzlet, ám azt nem ajánljuk, hogy az itteni étkezés után más nyilvános helyen tegyék tiszteletüket”.

A street food hullámot meglovagolva a tulajdonosok választhatták volna az egyszerűbb utat – átfestik a cégtáblát –, de ehelyett inkább nagyot léptek, és 2017 végén átköltöztek a Nagydiófa utca és a Dohány utca sarkára egy jóval nagyobb és sokkal igényesebben megépített helyiségbe. Az üzenet ugyanaz, mint régen – „készítsük el úgy a friss, itthoni gazdaságokból és tavakból érkező halakat, ahogy eddig még senki: újszerűen, izgalmasan és egyszerűen” –, de a kínálat változott. Míg a Veres Pálné utcában a strandbüfés irányba mentek, most az érdekességekre helyezték a hangsúlyt. Az étlapon olyan dolgokat olvashatunk, mint „harcsabécsi”, „harcsavadas”, „harcsagírosz” – vega éttermekben látunk hasonlókat, csak ott harcsa helyett szója van meg szejtán. A halburger megmaradt, igaz, majdnem kétszer annyiba kerül (1950 Ft), mint a hőskorban, és annyival nem is lett jobb. Na, ja, a kiszolgálást, a szagtalanítást, a magasabb rezsiköltséget is ki kell termelni.

A harcsapástétom grillázzsal és tormával (1550 Ft) kellemes krémzöldségekkel és lila hagymával, finom kenyérrel, de sem grillázst, sem tormát nem találunk. A harcsagírosz tortillában (1850 Ft) sem rossz, de legfeljebb külsőségeiben emlékeztet gíroszra – a legnagyobb érdeme a „halíz” teljes hiánya. Ugyanez a helyzet a harcsabécsivel (2950 Ft), kóstolás után sem a harcsa, sem a bécsi szelet nem jutna róla az eszünkbe, de a panír rendben van, és a benne lévő „hússal” sincs különösebb baj, az pedig dicséretet érdemel, hogy krumplisaláta a köret, bár az ecettel óvatosabban is bánhattak volna. De a legjobban azért a hagyományos vonalat képviselő harcsapaprikással (2850 Ft) járunk. A harcsa és a túrós csusza is első osztályú, ritkán lehet ebből ilyen jót kapni Pesten.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.