A magyar vendéglátás egyik leghosszabb és legváltozatosabb története a Hauer cukrászdáé. Már a névadást drámai fordulat előzte meg, 1890-ben a Rákóczi (akkor: Kerepesi) út 49. alatt Kazilek Nándor nyitott cukrászdát, de ő hat évvel később elhalálozott. Özvegye hamarosan hozzáment Hauer Rezsőhöz, aki szintén cukrász volt. Ő előbb a főnöki szerepkört vette át, 1899-ben pedig a nevére is vette az akkor inkább külvárosinak mondható helyiséget. Hauer nemcsak cukrászként, üzletemberként is odatette magát, hisz’ már 1901-ben kibővítette cukrászdáját, s a legkorszerűbb gépeket szerezte be, a tízes évektől pedig csokoládé- és bonbongyártásra is berendezkedett, így hát a Hauer név rövid idő alatt fogalommá vált a hazai édesiparban. De Hauer Rezső azt is megélte, hogy cukrászdáját államosítsák, és az a Cukrászipari Vállalat tulajdonává váljon, mivel 1951-ben halt meg, 86 évesen.
A helyet a szocializmus éveiben – 1956–1970 között – Erkel cukrászdának is nevezték, de senkinek nem jutott volna eszébe bezárni. Erre csak a rendszerváltás után került sor, 1991-ben. A Hauer több mint tíz év szünet után nyitott újra, közben két Hauer Rezső is felbukkant a színen (bővebben: Tortacsata, Magyar Narancs, 2001. április 5.), és azóta is többször változott a tulajdonos.
A Hauer jelen formájában két éve működik, de az árlapon már nemcsak torták meg kávék vannak, éttermi fogások is, vélhetően a külföldi közönség igényeihez igazodva, de sok minden nem kapható. Ötféle főétel közül választhatunk, ám a gulyásleves (1500 Ft) mellett nincs is választási lehetőség. Kissé sótlan, az árához képest a mérete sem mondható óriásnak, viszont a benne lévő kevéske hús szinte kifogástalan, és az összhatás sem vészes annyira; tapasztalataink szerint így is fényévekkel előzi meg a turistalehúzós helyek gulyásait. Hasonlókat mondhatunk a magyaros szűzérméről is (2900 Ft), amihez lecsót és sült krumplit adnak, bár az utóbbi szerencsére teljesen más, mint amit ugyanígy neveznek strandon, gyorsétteremben. A lecsó kellemes, a hús lehetne ropogósabb, de egészében véve egyáltalán nem rossz.
A Hauerben a desszert szónak nincs értelme, két szó szerint neves tortát, a Dobost meg a Rigó Jancsit (890-890 Ft) választunk, de nem az étlapról, hanem a vitrinből. Csak a legjobbakat mondhatjuk róluk, bár ezzel csak azok értenének egyet, akik még nem számoltak le hagyományos torták keltette illúziókkal, és akiknek ma is összefut a nyál a szájában, ha meghallják a Jaj de jó a habos sütemény... kezdetű dalt.
