A többség számára teljesen idegen a sűrű, édes, tejfölös, liszttel habart leves, amelyet inkább desszertként tudnak értelmezni. A hazai csúcsgasztronómia is igyekszik korszerűsíteni ezt a műfajt. Legutóbb például fűszeres, savanykás sárgabarackkrém-levessel találkoztam az egyik tehetséges séf konyháján, benne érett, sós kecskesajtkrémfalatok lapultak, parádés volt. Vagy ott vannak az egyre népszerűbb levesbárok, az egyik legelsőnek és egyben legizgalmasabbnak a fiatal, rátermett szakácsai rendszeresen különlegességekkel állnak elő, a szederleves náluk kakukkfűvel készül, a szilvából pedig "szilvásgombócleves": fahéjas szilvakrémleves tejjel, tejszínnel dúsítva, amelybe nudlit vagy gnocchit főznek, a tetejére pedig pirított zsemlemorzsát szórnak. Ez a leves volt az ihletadója az én szilvalevesemnek: őszies hangulatú, fenséges, a friss rozmaring teszi különlegessé. Tejtermék és liszt egyáltalán nincs benne, a megszokott gyümölcsleveseinktől így igencsak eltér, de bátran próbálják ki, pompás! A leves maga fanyar, lágy és krémes, kell hozzá a sós, ropogós morzsa, ami ezt ellensúlyozza. Talán úgy a legfinomabb, ha a leves hideg, a morzsa pedig forró, de azon kevés gyümölcslevesek egyike, amely forrón is megállja a helyét.
| ||
Rozmaringos szilvakrémleves sós mandulás morzsával
Hozzávalók (4 kis adag)
50 dkg szilva
8 dl víz
10 dkg finomítatlan nádcukor
1 citrom leve
1 nagy ág friss rozmaring
só
2 evőkanál étkezési keményítő
A morzsához:
4 evőkanál olívaolaj
5 dkg mandula, durvára vágva
5 dkg házi kenyérmorzsa
(vagy készen kapható panko)
1 ág friss rozmaring, egészen
finomra aprítva
nagy csipet durva szemű só
A szilvát kimagozzuk, és nagyobb darabokra kockázzuk. Egy lábasban feltesz-szük főni 8 dl vízzel, a nádcukorral (helyette használhatunk nyírfacukrot is), a citromlével, a rozmaringággal és a sóval. A citrom, cukor és a víz pontos mennyisége némileg módosulhat a szilva fajtájától, érettségétől és ízétől függően. Kb. 10 perc alatt teljesen puhára főzzük. A rozmaringot eltávolítjuk. Turmixgépbe tesszük, a levéből félreteszünk kb. 1 dl-nyit a keményítő kikeveréséhez. Teljesen simára pürésítjük. Visszaöntjük a lábasba. Az étkezési keményítőt egy kis tálban csomómentesre keverjük a félretett főzőlével, majd a leveshez öntjük, habverővel egyenletesen elkeverjük. Pár percig főzzük, amíg selymesre sűrűsödik, de ne forraljuk. Elkészítjük a sós mandulás morzsát: serpenyőben felmelegítjük az olajat, hozzáadjuk a durvára vágott mandulát és a kenyérmorzsát (a pankomorzsa a legkényelmesebb, ez készen kapható). Aranyszínűre, ropogósra pirítjuk, levesszük a tűzről. Hozzákeverjük a finomra aprított rozmaringot és a durva szemű sót, összeforgatjuk. A levesre kanalazzuk a morzsát.
A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com
