étel, hordó

Kakas

  • ételhordó
  • 2016.11.28 08:10

Gasztro

A 19. század végétől több mint fél évszázadon át úgy tűnt, hogy a XVIII. kerületben, az Üllői út és a Lakatos út határolta ötutcás körzet örökké a családi házas-ipari övezet mintapéldánya marad, ám a hatvanas évek elején a fővárosi lakáshiányt enyhítendő itt is felbukkant egy házgyár, és pár év alatt fel is húztak egy jó kis lakótelepet. Tíz évvel később állítólag itt forgatták az Utánam, srácok! c. ifjúsági tévésorozat bizonyos jeleneteit. A filmből valamiféle betonrengeteget ismerhettünk meg, a valóság kissé másképp fest. A Lakatos úti lakótelep ugyanis korántsem akkora, mint a békásmegyeri vagy az újpalotai, s a környék földszintes házait sem számolták fel az utolsó szálig.

De az idegennek csak akkor tűnik fel ez, amikor megérkezik a tízemeletesek és a cseréptetősök határán álló József utcai Kakas étteremhez, amit úgy hirdetnek: „gasztronómiai fellegvár a XVIII. kerületben”. Elkerülhetetlen a kétely: valóban érdemes volt-e ideautózni a város másik végéből, miféle kaland várhat ránk egy ilyen helyen?

Döbbenetes.

Noha elvárásaink között maximum egy korrekt családi kisvendéglő szerepelt, a Kakas olyan nívójú, amit ennél jóval elegánsabb környéken is ritkán látni. A füstölt paprikába töltött padlizsánkrém görög pitával (1490 Ft) tulajdonképpen egyszerű trükkel (a paprikával) teszi újszerűvé az igenis megunható előételt, és pontosan ugyanazt mondhatjuk a vargányakrémlevesről (990 Ft): vargányás bagettel dobták fel – jó magasra. Ám ez csak a biztató kezdet. Az igazi csodát a császári marhafartő pirított gnocchival, tormás almapürével és tatárszósszal (3290 Ft) jelenti, amely tulajdonképpen az egyet fizet hármat kap mintapéldája is lehetne. A csodálatos hús csodás húslevesben hever, ami önállóan is megállná a helyét, csakúgy, mint a külön tányéron szervírozott gnocchi, amit a morzsabundának köszönhetően sikerült teljes mértékben magyarosítani, ráadásul a szósz és az almapüré is ötcsillagos. És mivel minden valószerűtlenül kiváló, a végén már ott tartunk, hogy a panaszkönyvet kérnénk, ha a mandulaforgácsos madártejben (790 Ft) csalódnunk kellene. Semmi vész, csak a számlát kérjük!

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.