étel, hordó

Kakas

  • ételhordó
  • 2016. november 28.

Gasztro

A 19. század végétől több mint fél évszázadon át úgy tűnt, hogy a XVIII. kerületben, az Üllői út és a Lakatos út határolta ötutcás körzet örökké a családi házas-ipari övezet mintapéldánya marad, ám a hatvanas évek elején a fővárosi lakáshiányt enyhítendő itt is felbukkant egy házgyár, és pár év alatt fel is húztak egy jó kis lakótelepet. Tíz évvel később állítólag itt forgatták az Utánam, srácok! c. ifjúsági tévésorozat bizonyos jeleneteit. A filmből valamiféle betonrengeteget ismerhettünk meg, a valóság kissé másképp fest. A Lakatos úti lakótelep ugyanis korántsem akkora, mint a békásmegyeri vagy az újpalotai, s a környék földszintes házait sem számolták fel az utolsó szálig.

De az idegennek csak akkor tűnik fel ez, amikor megérkezik a tízemeletesek és a cseréptetősök határán álló József utcai Kakas étteremhez, amit úgy hirdetnek: „gasztronómiai fellegvár a XVIII. kerületben”. Elkerülhetetlen a kétely: valóban érdemes volt-e ideautózni a város másik végéből, miféle kaland várhat ránk egy ilyen helyen?

Döbbenetes.

Noha elvárásaink között maximum egy korrekt családi kisvendéglő szerepelt, a Kakas olyan nívójú, amit ennél jóval elegánsabb környéken is ritkán látni. A füstölt paprikába töltött padlizsánkrém görög pitával (1490 Ft) tulajdonképpen egyszerű trükkel (a paprikával) teszi újszerűvé az igenis megunható előételt, és pontosan ugyanazt mondhatjuk a vargányakrémlevesről (990 Ft): vargányás bagettel dobták fel – jó magasra. Ám ez csak a biztató kezdet. Az igazi csodát a császári marhafartő pirított gnocchival, tormás almapürével és tatárszósszal (3290 Ft) jelenti, amely tulajdonképpen az egyet fizet hármat kap mintapéldája is lehetne. A csodálatos hús csodás húslevesben hever, ami önállóan is megállná a helyét, csakúgy, mint a külön tányéron szervírozott gnocchi, amit a morzsabundának köszönhetően sikerült teljes mértékben magyarosítani, ráadásul a szósz és az almapüré is ötcsillagos. És mivel minden valószerűtlenül kiváló, a végén már ott tartunk, hogy a panaszkönyvet kérnénk, ha a mandulaforgácsos madártejben (790 Ft) csalódnunk kellene. Semmi vész, csak a számlát kérjük!

Figyelmébe ajánljuk

A gépben feszít az erő

  • - minek -
A kanadai performer-zenész-költő, Marie Davidson jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.

A bogiság és a bogizmus

  • Forgách András

bogi – így, kisbetűvel. Ez a kiállítás címe. Titokzatos cím. Kire vonatkozik? Arra, akit a képek ábrázolnak, vagy aki a képeket készítette?

Az igazi fájdalom

Reziliencia – az eredetileg a fizikában, a fémek ellenállására használt kifejezés a pszichológia egyik sűrűn használt fogalmává vált a 20. század második felében.

Ezt kellett nézni

Lehet szeretni vagy sem – mi is megtettük már mindkettőt ezeken az oldalakon –, de nem nagyon lehet elvitatni Kadarkai Endrétől, hogy elképesztő szorgalommal és kitartással építi műsorvezetői pályáját.

Sohaország

Az európai civilizáció magasrendűségéről alkotott képet végleg a lövészárkok sarába taposó I. világháború utolsó évében járunk, az olasz fronton. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének egy katonája megszökik a századától, dezertál.

Hol nem volt Amerika

A mese akkor jó, ha minél inkább az olvasóról szól, és persze mindig kell bele főgonosz, akibe az elaludni képtelen néző a lappangó félelmeit projektálhatja, hogy a hős kardját kivonva leszámolhasson vele.

Kiágyazódás az autokráciából

  • Fleck Zoltán

Királyi út nincs. A sötét és büdös autokrá­ciából szűk, bizonytalan ösvények, apró lépé­sek vezetnek ki. Bármennyire is türelmetlenek vagyunk, meg kell becsülnünk ezeket; sok kis elmozdulás adhat lendületet a demokratikus fordulathoz.