étel, hordó

Kakas

  • ételhordó
  • 2016. november 28.

Gasztro

A 19. század végétől több mint fél évszázadon át úgy tűnt, hogy a XVIII. kerületben, az Üllői út és a Lakatos út határolta ötutcás körzet örökké a családi házas-ipari övezet mintapéldánya marad, ám a hatvanas évek elején a fővárosi lakáshiányt enyhítendő itt is felbukkant egy házgyár, és pár év alatt fel is húztak egy jó kis lakótelepet. Tíz évvel később állítólag itt forgatták az Utánam, srácok! c. ifjúsági tévésorozat bizonyos jeleneteit. A filmből valamiféle betonrengeteget ismerhettünk meg, a valóság kissé másképp fest. A Lakatos úti lakótelep ugyanis korántsem akkora, mint a békásmegyeri vagy az újpalotai, s a környék földszintes házait sem számolták fel az utolsó szálig.

De az idegennek csak akkor tűnik fel ez, amikor megérkezik a tízemeletesek és a cseréptetősök határán álló József utcai Kakas étteremhez, amit úgy hirdetnek: „gasztronómiai fellegvár a XVIII. kerületben”. Elkerülhetetlen a kétely: valóban érdemes volt-e ideautózni a város másik végéből, miféle kaland várhat ránk egy ilyen helyen?

Döbbenetes.

Noha elvárásaink között maximum egy korrekt családi kisvendéglő szerepelt, a Kakas olyan nívójú, amit ennél jóval elegánsabb környéken is ritkán látni. A füstölt paprikába töltött padlizsánkrém görög pitával (1490 Ft) tulajdonképpen egyszerű trükkel (a paprikával) teszi újszerűvé az igenis megunható előételt, és pontosan ugyanazt mondhatjuk a vargányakrémlevesről (990 Ft): vargányás bagettel dobták fel – jó magasra. Ám ez csak a biztató kezdet. Az igazi csodát a császári marhafartő pirított gnocchival, tormás almapürével és tatárszósszal (3290 Ft) jelenti, amely tulajdonképpen az egyet fizet hármat kap mintapéldája is lehetne. A csodálatos hús csodás húslevesben hever, ami önállóan is megállná a helyét, csakúgy, mint a külön tányéron szervírozott gnocchi, amit a morzsabundának köszönhetően sikerült teljes mértékben magyarosítani, ráadásul a szósz és az almapüré is ötcsillagos. És mivel minden valószerűtlenül kiváló, a végén már ott tartunk, hogy a panaszkönyvet kérnénk, ha a mandulaforgácsos madártejben (790 Ft) csalódnunk kellene. Semmi vész, csak a számlát kérjük!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.