chili&vanília

Katayef

Gasztro

A Közel-Kelet kulináris művészetében előkelő helyet foglal el a libanoni konyha, talán nem túlzás azt állítani, hogy az egyik legnépszerűbb és legkifinomultabb.

Libanon évszázadokon át az Oszmán Birodalom része volt, az első világháború után pedig francia fennhatóság alá került. Mindkettő jelentős hatást gyakorolt az egyébként is erős arab gyökerekkel bíró libanoni gasztronómiára. Ez a desszert a Közel-Kelet több országában felbukkan hasonló formában, és szerintem lenyűgöző. Elkészítése idő- és munkaigényes, de a végeredmény mindenért kárpótol. Ezt a palacsintát Libanonban (és a Közel-Kelet más országaiban is) ramadánkor készítik, és hagyományosan keményítővel főzött, néha kenyérbéllel sűrített, rózsa- vagy narancsvirágvízzel ízesített pudinggal, az ashtával töltik, és a végén még sziruppal is meglocsolják. Én vettem a bátorságot, és annyit módosítottam rajta, hogy a tölteléket ricottával helyettesítem, a szirupot pedig teljesen elhagyom, szerintem egyáltalán nem hiányzik róla. Az alaprecept húsz darabra szól, de érdemes rögtön dupla adagot készíteni. Frissen a legfinomabb, de még betöltve is elég jól bírja az időt, úgyhogy akár előre is ki lehet sütni.


Libanoni ünnepi töltött palacsinta (Katayef)

Hozzávalók (20 darabhoz)

0,5 dl tej

1 kávéskanál cukor

1,5 dkg friss élesztő

18 dkg liszt

1 kávéskanál sütőpor

csipetnyi só

3 dl tej

5 dkg vaj - a sütéshez

 

Töltelék:

25 dkg ricotta, szobahőmérsékleten

12,5 dkg mascarpone, szobahőmérsékleten

2 evőkanál porcukor

3 dkg durvára darált, sótlan pisztácia

A palacsinta tésztájához langyosra melegítjük a 0,5 dl tejet, hozzáadjuk a cukrot, és belemorzsoljuk az élesztőt. 10 perc alatt felfuttatjuk. A lisztet összekeverjük a sütőporral és a sóval. Hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt, valamint a 3 dl tejet, és elektromos keverővel simára keverjük. Lefedve 1 órát pihentetjük. Közben elkészítjük a tölteléket: simára keverjük a ricottát és a mascarponét a 2 evőkanál porcukorral. Megsütjük a palacsintákat: serpenyőben vajat olvasztunk, és a tésztából kb. két evőkanálnyit csorgatunk rá. Vékony, 10 cm átmérőjű korongokat sütünk. A palacsintának csak az egyik oldalát sütjük, amíg a felülete már nem folyékony, elveszíti a nyers jellegét, és lyukacsos. Kisütjük az összes korongot. Egy-egy palacsintát félbehajtunk úgy, hogy a sült oldala legyen kívül, és a félkör egyik felén egymáshoz nyomjuk a két tésztaréteget (összeragad, hiszen lágy a tészta). A másik felén így keletkező zsebbe pedig betöltjük habzsákból a tölteléket, majd a krém kikandikáló részét megszórjuk a pisztáciával.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.