étel, hordó

KissKovács

  • ételhordó
  • 2022. november 9.

Gasztro

Étteremkritika

„Egy egész sor ház a Mester-utcában leromboltatik, ezek között 4 kétemeletes egész uj ház, pompás, divatos berendezéssel, ablakok, kereszt és oldal ajtók, márvány lépcsőházak, valamint az összes építési anyag leg­olcsóbban adatik el a bontási irodában” – olvasható a Budapesti Napló 1900. április 15-i számában, ami egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a századfordulón a kapitalizmus farkastörvényei uralkodtak. A felhívásból az nem derül ki, hogy mely házak sorsa pecsételődött így meg, de ha megnézzük a Viola utca és a Thaly Kálmán utca közötti szakaszt, két (elvileg négy) olyan házat figyelhetünk meg a Mester utca 48–52. és az 54. számok alatt, amelyek biztosan 1900 után épültek. Úgy 90–100 évvel később.

Arra nem emlékszünk, hogy a 20. század nagy részében miféle épületek álltak itt – egy 1975-ös Fortepan-képen egy lekerített grund a „Mester utca 50.” –, de az egészen biztos, hogy a mostaniak a több mint harminc éve zajló és még be nem fejezett ún. középső-ferencvárosi tömbrehabilitáció épületei, amelyeket már úgy építettek, hogy a földszintre nem lakások, hanem mindenféle üzlethelyiségek kerültek. Közért és kifőzde, zöldséges és biztosítási iroda működik itt, de a Google Maps áprilisban készült felvételén egy olyan bolt is látható a Mester utca 54. alatt, amely glutén-, cukor- és laktózmentes terméket kínál. Ezt azonban múlt időbe tehetjük, mivel nyár óta itt is kifőzde működik KissKovács néven. (A szomszéd házban a Két Kanál Faloda van.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.