étel, hordó

Köles

  • ételhordó
  • 2014. július 1.

Gasztro

A lisztérzékenyek számára nem csak a gluténmentes ételek beszerzése és magas ára jelent problémát. Legalább ekkora baj, hogy ezek a pékáruk, tészták sokszor köszönő viszonyban sincsenek a "finomsággal", inkább csak megágyaznak a rávalóknak, ízük jó esetben a nullával egyenlő.

Ezek után komoly meglepetést okozott a gluténmentes étterem nyitásának híre. A Kölest a Kertész utcában találhatjuk, majdnem a Király utcánál. Messziről látni, hogy a hely nem a Michelin-csillagok útjára készül, nem is neveznénk étteremnek, inkább kifőzde, ám annak minden, szagokra vonatkozó káros mellékhatása nélkül. Ami a berendezést illeti, nincs különbség. Pult az ételeknek, egy másik a sütiknek, kevés asztal. Van galéria is, meredek lépcsőn kell felmászni a tálcával egyensúlyozva.

Kevés, ám állandóan változó fogás közül lehet választani, középpontban a névadóval. Köles minden mennyiségben, de kuszkuszra emlékeztető köretben, golyós kiszerelésben, vagyis egy percig se gondoljanak a papagájok körében népszerű vitaminkarikára vagy más madáreleségre. Persze nem csoda, hogy a köles a kulcs, ez a gabonaféle nemcsak arról híres, hogy a hazai lakosság java emberi fogyasztásra alkalmatlannak tartja, de arról is, hogy tele van vitaminnal, és - ez a lényeg - lisztérzékenyek is fogyaszthatják.

Édesköményes borsólevessel (550 Ft) indítunk. A fűszer különleges ízt kölcsönöz neki, de ne gondoljunk vagány egzotikumra. Tisztességes alapanyagokból készült könnyű leves, jól sikerült tavaszi dobás. Az angolzelleres sárgarépa-főzelék "foodball" feltéttel (850 Ft) még kellemesebb meglepetés. Megszokhattuk, hogy a vendéglátásunkban a főzelék agyonrántott, súlyos, konzerves valami, hát ez nem az! Itt, ugye, nem játszhat a liszt, és ez meg is látszik rajta. Ízeket érezni, nem valami édes-ragacsos masszát. Minket levett a lábunkról. Ami a foodballt, ezt a kölesalapú sült golyót illeti, leginkább a falafel ugrik be kissé szárazabb változatban. Nem rossz, de a főzelékhez nem mérhető. Ahogy nem mérhető a cukkinis csirkemell (1050 Ft) sem, amihez köleskása is jár. Mondjuk, ez is kellemesebb, mint a kifőzdei átlag, a kása sem rossz, de valahogy hiányzik belőle az a könnyedség, ami az előzőekre volt jellemző. Viszont a túrós-epres süteményről (460 Ft) meg nem mondanánk, hogy nem igazi tésztából készült. Ráadásul cukormentes, de azt is jól titkolja.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.