Közel fél évszázada, 1973 nyarán a Figyelő újságírója a XIII. kerületi Vendéglátó Vállalatot vette górcső alá, és majd’ elalélt a gyönyörűségtől. Kétségtelen, hogy voltak akkoriban „fejlemények” – a hetvenes évek elején jelentek meg az ételbárok és a sörözők –, de a sikerriport elsősorban annak a túlzásnak, jobban mondva csúsztatásnak volt köszönhető, hogy emberünk az összes XIII. kerületi helyet angyalföldinek tekintette, ez pedig bizonyos esetekben pont olyan, mintha a Vígszínházban a Láng Gépgyár szavalókörének nívóját éltetné. „Az életszínvonal emelkedésével, az életkörülmények javulásával mind igényesebbek lettek Angyalföld lakói. (…) Ezt a célt néhány olcsó étterem, büfé segíti. A legjelentősebb a Marx téri tejvendéglő; az átlagosan 7–8 forintos ételekből 20 millió forint bevételt érnek el. A Szent István körúti Modern étterem ugyancsak kulturált módon nyújt olcsó étkezést.” Ez (1972-ben) azt jelentette, hogy 14,90 forintért háromfogásos ebédet (csontleves, kelkáposzta-főzelék sertésflekkennel, búrkifli) adtak, bár az igazsághoz tartozik, hogy ugyanekkor ugyanitt a csemegeszalámi vajjal mint „előétel” 16,40-et kóstált.
Azzal zárnánk villámlátogatásunkat a vendéglátóipari múzeumban, hogy a Modern étterem eltűnt ugyan a Visegrádi utca és a Szent István körút sarkáról, de a profil nem változott. Mielőtt Lana Bistróként támadt volna föl hamvaiból sokadik főnixként, a Rézangyal Pálinkaház kihelyezett egységeként működött, és talán pálinkás kenyér is volt az étlapon. Most azonban szó sincs feltétlen lerészegedésről. A hangsúly ismét az ételeken van, legyen szó magyarosról, street foodról vagy kínairól.
A hagymaleves cipóban (1790 Ft) valójában egytálétel friss és kellemes alapanyagokkal, bár még így is kissé túlárazott. A baconos sajtburger sült krumplival (2390 Ft) átlagosnak mondható a minőség dolgában, de a hús sokkal nagyobb a megszokottnál. Eddig nem tudtuk, hogy a vadas marha (2690 Ft) szép is lehet, de most itt a szabályt erősítő kivétel (képünkön), ami szerencsére nemcsak a külsőségeit illetően imponáló. A hús sem a megszokott cipőtalp, és a zsemlegombócoknak sem ártott, hogy átment rajtuk az úthenger. Sajnáljuk, hogy az édességek közül nem volt hideg túrógombóc és csokikalács, mert a helyettük kínált oreós sajttorta (1190 Ft) nem annyira meggyőző; a rátett „fekete pilótakekszet” pedig túlkapásként értékeltük még úgy is, hogy a név kötelez.
