chili&vanília

lasagna

Gasztro

A lasagna egy tésztalap, a lasagne ennek a többes száma. Ami a görögöknek a pastitsio (rakott tészta) vagy a moussaka (rakott padlizsán), nekünk pedig akár a rakott krumpli, az az olaszoknak a lasagna. Eredetileg állítólag Nápolyból származott, receptet pedig már az 1. századi római gourmet, Apicius kötetében is lehetett találni. A hagyományosat húsraguval, besamellel rétegzik, de – főleg a utóbbi években – különleges alapanyagokkal és szokatlan formában is szokták készíteni. Az egyik legcsaládbarátabb fogás, mert bár nem egy harmincperces villámrecept, cserébe nagyszerűen előkészíthető, nagy kiszerelésben lehet sütni, tehát nagy hét végi ebédekre, vendégségekre ideális, ráadásul mindig óriási népszerűségnek örvend. Viszonylag hosszas előkészületet igényel, utána viszont már csak sütőbe kell tenni. A lasagnalapokat nem szükséges előfőzni, ugyanis a ragu levét szívja magába a tészta.

Az alábbi változatot arra a időszakra ajánlom, amikor csodásnál csodásabb erdei gombák kerülnek elő a piacokon.

 

Lasagna háromféle gombával és zöldfűszerekkel

Hozzávalók (8–10 adag)

 

12 lasagnalap

Töltelék:

1 kg gomba vegyesen (csiperke, rókagomba,

vargánya)

4 evőkanál olívaolaj

2 csokor petrezselyem, finomra aprítva

2 ág friss kakukkfű, morzsolva

2,5 dkg szárított vargánya

6 dl forró víz

2 dl tej

Besamelmártás:

10 dkg vaj

10 dkg liszt

1 liter tej

só, bors

szerecsendió

 

Először elkészítjük a gombás tölteléket: a szárított vargányát leöntjük a forró vízzel, és legalább 10 percig állni hagyjuk. A gombákat megpucoljuk és felszeleteljük. Különvesszük a rókagombát és a vargányát – ezeket külön pirítjuk majd (bármilyen más erdei gombát is használhatunk). Egy nagy serpenyőben olívaolajon megdinszteljük a felszeletelt csiperkegombát. Hozzáadjuk a finomra aprított petrezselymet, a kakukkfüvet, sózzuk, borsozzuk. Hozzáadjuk a beáztatott szárított vargányát, annak a levét, valamint a 2 dl tejet. Ez lesz az alapragu. Egy másik, kisebb serpenyőben megpirítjuk a különlegesebb gombákat (ezek csak a lasagna legfelső rétegébe kerülnek majd). Besamelmártást készítünk: a vajat felolvasztjuk, hozzáadjuk a lisztet, majd kis adagonként hozzákeverjük a tejet, közben folyamatosan keverjük, hogy fényes és csomómentes legyen. Ízesítjük sóval és szerecsendióval. Összeállítjuk a lasagnát: egy nagy tepsi aljára először egy-két merőkanálnyit szedünk a gombaragu levéből. Erre jön négy lasagnalap. A tetejére kanalazzuk a gombaragu harmadát (levével együtt). Lefedjük újabb négy lasagnalappal. Erre jön a gombaragu következő harmada, valamint a besamel fele. Erre a rétegre jön az utolsó négy tésztalap, a gombaragu utolsó harmada, a megpirított, különlegesebb gombák (rókagomba, vargánya), végül a besamel másik fele. 190 fokos sütőben kb. 50 percig sütjük. Tálalás előtt érdemes legalább szobahőmérsékletűre hűteni, úgy lehet szépen szeletelni.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.