Az 1799-ben nyílt kerthelyiség azután vált tömegek kedvencévé, hogy 1900-ban átadták a közeli villamosvonalat, és attól kezdve egészen 1979-ig töretlen népszerűséggel működött, bár az államosítás után az lett a neve, hogy Népkert. „A hűvösvölgyi Népkert felkészülten várja a kettős munkaszüneti napot. (…) Az étlapon szereplő meleg ételeken túl 220 kiló virslit, 22 ezer palack üdítőitalt, 25 ezer üveg sört és 50 hektó hordós sört tartalékoltak” – számolt be az áprilisi szezonnyitásról 1974-ben a Népszabadság, másutt 7–8 ezer hétvégi vendégről írnak – ma már ennek a töredéke is elképzelhetetlen.
A vendéglő 1981-ben egy zárlatos kávégép miatt égett le, majd az évtized végén nyílt meg (újra Balázs Vendéglőként). Műemléki védettséget is kapott, de miután 2004-ben bezárták, az üres épület nem húzta sokáig, öt évvel később, gyanús körülmények között megint leégett. A romokat 2012-ben dózerolták el.
Gondolhatnánk, hogy az egykori legendától két utcára (Rezeda utca 1.) lévő kerthelyiség hiánypótlóként jött létre, ám a méreteiben jóval szerényebb Legénykert már vagy harminc éve működik, a cégtábla betűtípusa, illetve a kerítés alapján változatlan formában. De az asztalok és a székek valószínűleg újabbak. Egyáltalán nem emlékeztetnek a régi idők zöldre mázolt bútoraira, és nincs kockás abrosz sem. Pontosabban, semmilyen abrosz nincs, az „igényességet” az asztalokra helyezett egy-egy váza virág testesíti meg.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
