étel, hordó

Maharaja City

  • ételhordó
  • 2018. április 1.

Gasztro

A rendszerváltás idején az indiai éttermek nem tudtak olyan vastag gyökeret ereszteni, mint a kínaiak. Ennek az lehet a legfőbb oka, hogy míg a kínaiak nemcsak étellel, hanem gyakorlatilag mindennel megjelentek a piacon, az indiaiakra a távolságtartás volt jellemző. Például indiai olcsóboltot (és gyorsbüfét) azóta is lámpással kell keresni, pedig biztosan lenne vagy inkább lett volna rá érdeklődés. Ennek ellenére nem mondhatnánk, hogy a rugalmatlanság jellemezné a szerény hazai kínálatot. Például a Maharaja lassan huszonöt éve működik, pókhálósodás helyett hálózattá vált – három budapesti és egy szentendrei étteremmel –, City névre hallgató alegységük a Csengery utca 24. szám alatt várja a kedves vendégeket. Amit szó szerint is lehet érteni, mivel egy szuterénről van szó.

Szombat délután három asztal foglalt, ez kevesebb mint fél ház. A „pinceség” egyáltalán nem zavaró, a berendezés szerény, van néhány kötelező dekoráció: Krisna & tsai. A festett arcképes Maharaja-logó mellett elsősorban a fehérre meszelt fal dominál, de a tisztaság­érzeten ennél is nagyobbat lendít, hogy sem étel-, sem füstölőszag nem terjeng.

Előételnek csirkepakorát (1390 Ft) kérünk. Csicseriborsólisztben panírozták, sokkal könnyebb és izgalmasabb, mint közeli rokona, a rántott csirkefalatok. Az indiai édes kukoricaleves (790 Ft) megítélése nem ennyire egyértelmű. Mintha fűszeres forralt tejet kevertek volna össze kukoricakonzervvel, még azt sem állíthatnánk, hogy indiai jellege van. Nem így a dal makhaninak nevezett „feketelencse-főzeléknek” (1890 Ft), amiről mondhatnánk azt is, hogy az egzotikus ételek kvintesszenciája. Dicséret jár a naan-kenyérnek (570 Ft) és a szárított gyümölcsökkel készült házi specialitásnak, a Maharaja csirkének is (2990 Ft), viszont a mattar paneer nevű zöldborsós-sajtos egytálétel (1590 Ft) csalódás, bár ez is csak a szinte világítósan mirelit borsó miatt.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.