chili&vanília

Forró fürdő

Gasztro

Hiába a mínuszok, fejjel és gyomorral lassan a tavasz felé fordulunk. Télbúcsúztatónak megsütjük még az utolsó darab tököt, tavaszvárónak már megvesszük az első csokor – még bárgyú – medvehagymát. Még forró levesekre vágyunk, de már ki van éhezve a szervezetünk a hideg, nyers zöldségekre. Ebben a néhány hétben tökéletes átmeneti megoldás lehet a bagna càuda, a jellegzetes piemonti specialitás, amely valójában egyfajta olasz fondü. Az elnevezés forró fürdőt jelent, és az étel valójában nem más, mint egy forrón tálalt fokhagymás-olívaolajos, szardellás mártás. Jellemzően nyers, esetleg sült zöldségeket – sárgarépát, édesköményt, kárdit – mártogatnak bele. Régen egy nagy edényben, az ún. peilában tették az asztal közepére, manapság már általában inkább kis fondüedényekben tálalják. Alapvetően télies étel, bizonyos vidékeken még reggelire is készítették, hogy az átfagyott szőlősgazdákat jól átmelegítse a forró szósz. Semmi másból nem áll, mint olívaolajból, fokhagymából és szardellából. Szokás részben vajjal, részben olívaolajjal (ritkán dióolajjal) készíteni, az arányokat döntse el ki-ki maga, attól függően, hogy inkább a franciák (több vaj) vagy az olaszok (több olaj) felé kacsintgat. Az alábbi változatban a vaj dominál. Nagyon fontos, hogy a mártást viszonylag alacsony hőmérsékleten melegítsük, épp csak annyira, hogy a fokhagyma finoman átjárja az olaj ízét, a szardella pedig elolvadjon benne. A szardella az egyik legmegosztóbb alapanyag, sokan ódzkodnak tőle, pedig a mártásokban észrevehetetlenre olvad (ellenzőinek tehát el sem kell árulni, hogy van benne). Ugyanakkor az egyik legjobb ízfokozó, kivételes mélységet ad minden ételnek. Az alábbi mártogatónak egy titka van: a mártogatónak tűzforrónak kell lennie, a zöldségeknek hidegeknek. Jöhet minden: nyers salátalevelek, sárgarépa, retek, újhagyma, uborka vagy éppen cikória (a képen).

 

Fokhagymás-szardellás mártogató (bagna càuda)

Hozzávalók (4 adag)

 

8 dkg vaj

0,5 dl olívaolaj

4 gerezd fokhagyma meghámozva,

finomra aprítva

6–7 szardellafilé

1 evőkanál citromlé

 

Mártogatáshoz: nyers vagy sült zöldségek, kenyér

 

Kis lábasban, lassan felmelegítjük a vajat, majd hozzáadjuk a fokhagymát, néhány percig dinszteljük, semmiképpen ne kapjon színt. Hozzáadjuk a szardellafiléket, addig kevergetjük, amíg teljesen beleolvadnak a vajba. Ekkor lassan hozzáöntjük az olívaolajat, ezzel már nem főzzük, csak átmelegítjük. Hozzáadjuk a citromlevet. Tálalásig melegen tartjuk, Hagyományosan, friss bagettel és zöldségekkel kínáljuk, vagy összeforgathatjuk kifőzött tésztával is.

Mautner Zsófi rovata. Blogját lásd: www.chiliesvanilia.hu

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.