A hatvanas években, a lágymányosi lakótelep felépítésével a XI. kerület arculata jócskán megváltozott. De ennél is nagyobb változások történtek egy évtizeddel később. A Tétényi és a Fehérvári utat, illetve a környező utcákat teleszórták tízemeletes panelházakkal, ami a lakosság számának emelkedését hozta magával, de azt is elősegítette, hogy a szolgáltatóipar jelentősen fölpörögjön. E bővülés szimbolikus épületének egyértelműen a Skála Budapest nagyáruházat tekinthetjük, amelyet az egykori Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC) pályájának a helyére állítottak 1976-ban, és egyből a legnagyobb magyar áruház lett, lenyomva a korábbi sampion Corvin Áruházat, évtizedes „Legnagyobb áruház, legnagyobb választék” szlogenjével együtt.
A Skála helyén viszont nemcsak sporttelep volt, de egy termelői piac is: kevés ahhoz, hogy vásárcsarnoknak nevezzék, de a ráaggatott kispiac elnevezés is túlzás volt. Helyette 1977-ben épült a Fehérvári úti vásárcsarnoknak elnevezett intézmény, amely „építészetileg” pompás volt, de az időjárás viszontagságait nem viselte túl jól. Ám amikor harminc évvel később minden jel arra utalt, hogy a Skálához hasonlóan ezt is lebontják, valaki kitalálta, hogy csak burkolják be az egészet, hogy ne verjen be az eső.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
