chili&vanilia

Zöld, zöld, zöld

Gasztro

Zöldbab karamellizált hagymával és mentával

Indul az októberig tartó piaci csúcsidőszak, megszállott piacozók számára az a pár hónap, amikor könnyen transzba esik az ember a hétről hétre felbukkanó buja, színes zöldség- és gyümölcskavalkádtól. Egyben az a negyedév is, amikor az igyekezet és észérvek ellenére bizony előfordul, hogy túlvásároljuk magunkat. Ilyenkor már nem csak vezeti a piac a kezünket, hogy megválaszolja a szokásos pénteki kérdést (azaz, hogy mit főzzünk a hétvégén), hanem erőszakosan tukmálja a szezon legszebb és legfrissebb terméseit. Biztos, hogy az ember például nagy csokor zöldfűszerekkel tér haza – ezek egy részét azonnal le lehet turmixolni némi olívaolajjal, csatos üvegben kiválóan eláll majd a hűtőben, a zöldfűszerpürét pedig bele lehet majd keverni fokhagymás joghurtba, rá lehet kanalazni krémlevesre, főzelékre, vagy éppenséggel át lehet rajta forgatni némi fokhagymával egy adag kifőzött spagettit (amolyan zöld aglio e oglio tésztának). A zöldségleveleket (cékláét, karalábéét stb.) másodpercnyi blansírozás után össze lehet forgatni kevés szójaszósszal és szezámolajjal, hogy aztán sült rizsben vagy wokos tésztában landoljon az egyik hétköznap este. A legfrissebb, legzsengébb zöldségeket viszont érdemes azon nyomban elkészíteni, például az alábbi zöldbabot karamellizált hagymával és mentával. Ugyanez a recept cukorborsóval vagy akár vékonyra szeletelt cukkinivel is működik. Magában is megállja a helyét, de grillpartikon vagy akár a családi vasárnapi ebéden halak, sültek (sőt rántott hús) mellé, köretként is pazar!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.