chili&vanilia

Zöld, zöld, zöld

Gasztro

Zöldbab karamellizált hagymával és mentával

Indul az októberig tartó piaci csúcsidőszak, megszállott piacozók számára az a pár hónap, amikor könnyen transzba esik az ember a hétről hétre felbukkanó buja, színes zöldség- és gyümölcskavalkádtól. Egyben az a negyedév is, amikor az igyekezet és észérvek ellenére bizony előfordul, hogy túlvásároljuk magunkat. Ilyenkor már nem csak vezeti a piac a kezünket, hogy megválaszolja a szokásos pénteki kérdést (azaz, hogy mit főzzünk a hétvégén), hanem erőszakosan tukmálja a szezon legszebb és legfrissebb terméseit. Biztos, hogy az ember például nagy csokor zöldfűszerekkel tér haza – ezek egy részét azonnal le lehet turmixolni némi olívaolajjal, csatos üvegben kiválóan eláll majd a hűtőben, a zöldfűszerpürét pedig bele lehet majd keverni fokhagymás joghurtba, rá lehet kanalazni krémlevesre, főzelékre, vagy éppenséggel át lehet rajta forgatni némi fokhagymával egy adag kifőzött spagettit (amolyan zöld aglio e oglio tésztának). A zöldségleveleket (cékláét, karalábéét stb.) másodpercnyi blansírozás után össze lehet forgatni kevés szójaszósszal és szezámolajjal, hogy aztán sült rizsben vagy wokos tésztában landoljon az egyik hétköznap este. A legfrissebb, legzsengébb zöldségeket viszont érdemes azon nyomban elkészíteni, például az alábbi zöldbabot karamellizált hagymával és mentával. Ugyanez a recept cukorborsóval vagy akár vékonyra szeletelt cukkinivel is működik. Magában is megállja a helyét, de grillpartikon vagy akár a családi vasárnapi ebéden halak, sültek (sőt rántott hús) mellé, köretként is pazar!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.