Végre beérett a meggy – az első, legfinomabb fajta az úgynevezett érdi, bő termő, ennek sötétpiros, középkemény, lédús, édes-savanykás gyümölcse a legalkalmasabb például meggybefőtt készítésére is. Manapság a házi befőttek műfaja is felértékelődik, így érdemes megjegyezni a klasszikus, falusi befőzési módszert: a magozatlan, átmosott, átválogatott meggyszemeket sterilizált befőttesüvegbe tesszük, majd felöntjük annyi hideg sziruppal, hogy teljesen ellepje. A szirup aránya: egy liter vízben elkeverünk 600 gramm kristálycukrot, amíg teljesen feloldódik. A felöntött üvegeket lezárjuk, majd kétharmadáig érő, gyöngyöző vízben kb. 30 percig főzzük, dunsztoljuk. A befőzés után jöhet a házi meggylikőr, a rumos meggy, a meggyes-rózsás fűszerecet, a hagyományos meggyszósz (tejfölös habarással, főtt marha mellé), a karamellizált meggyszósz (vaníliafagylaltra, tejberizsre), végül a meggyes piték. Az alábbi változat a német pékségek ikonikus Streuselkuchenjének, azaz morzsás pitéjének mintájára készült, az alsó tészta puha, omlós, a felső ropogós, morzsás, a kettő között pedig édes-savanyú meggy bújik meg. Kiváló mellé az egyszerűen elkészíthető levendulás mascarponehab, amelyhez rögtön be is vethetjük a valamelyik szép levenduláskertben szedett friss növényünket, de használhatunk házi vagy bolti levendulaszörpöt is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
