Női szexturizmus - Színjáték, de isteni!

  • Durica Kati
  • 2009. szeptember 17.

Gasztro

A tengerparti bárban ötven körüli nő, partnere alig több huszonötnél. Izmos testén hamis Gucci póló feszül, órák óta teszi a szépet. Végül a számlát kéri, de akad egy kis bökkenő, nem találja a pénztárcáját. Az alakítás kissé patetikus, a nő mégis elbűvölten mosolyog, majd fizet. A törökországi Alanya szórakozóhelyein ez mindennapi jelenség. És nem csak ott.
A tengerparti bárban ötven körüli nő, partnere alig több huszonötnél. Izmos testén hamis Gucci póló feszül, órák óta teszi a szépet. Végül a számlát kéri, de akad egy kis bökkenő, nem találja a pénztárcáját. Az alakítás kissé patetikus, a nő mégis elbűvölten mosolyog, majd fizet. A törökországi Alanya szórakozóhelyein ez mindennapi jelenség. És nem csak ott.

A szexturizmusról általában a prostitúcióval összefüggésben hallunk, és inkább férfi turistákra jellemző, de létezik a műfajnak "női változata" is, bár más az úti cél és mások a "motivációk" is. A férfiak elsősorban Ázsiát választják, mert a helyiek engedelmessége annyira hat rájuk; mintha azok egyebet se kívánnának, mint az ő szolgálatukra állni. A nők ezzel szemben a tunéziai, egyiptomi vagy török tengerparton keresik a szerelmet.

A szociológusok

szerint a női szexturizmus a prostitúció igénybevételének afféle szoft formája: tekinthetjük üzletnek, hiszen nyilvánvaló az adásvétel, de az áru és a vásárlás stílusa más. Míg a Thaiföldön vadászó férfiak világosan körülírható, egyszeri szolgáltatást várnak el és kapnak a pénzükért, addig a nőknél kevésbé egyértelmű a helyzet. A biznisz tárgya ugyanis nem egyszerűen a testiség, inkább a romantikus kaland, a "szerelemre lobbanás", s közben a háttérben zajló "csúnya" pénzügyi tranzakció is átszíneződik és újraértelmeződik. Nem véletlen, hogy az angol nyelvű szakirodalom inkább "románcturizmusnak" nevezi a középkorú heteroszexuális európai és amerikai nők nyári portyáit.

A szállodákban, bárokban dolgozó kisportolt, csinos helyi fiúk a leggyakrabban a strandon szólítják le a hölgyet azzal, hogy, "Házas vagy?", "Van barátod?", majd a választ meg sem várva gyorsan hozzáteszik: "Egy ilyen gyönyörű nőre kell, hogy vigyázzon egy férfi. Megmutassam, milyen a város este?" - s az üzlet voltaképpen megköttetett. A nők, akik otthon csúnyának, öregnek és túlsúlyosnak érzik magukat, a vadul udvarló fiúk társaságában ismét a végzet asszonyai. Akkor is, ha tudják jól, hogy mindez csak színjáték.

Ráadásul a fizetés sem teljesen egyértelmű. Mindig fizetnek magáért a szexuális szolgáltatásért. Vannak ugyan "tarifás" üdülőhelyek, ahol a "kellemes társaság" napi 50-200 euróba kerül, de ugyanilyen gyakori, hogy a fiúk a "figyelmességért" cserébe márkás ruhát, napszemüveget, mobiltelefont kapnak. Az viszont nem fordulhat elő, hogy az udvarló konkrét árat mondana, hiszen az megtörné a varázst. Így hát a színjáték a számla rendezésekor is folytatódik. Például úgy, hogy búcsúzáskor, a nőt átölelve azt mondja: "Mobilt kell vennem, hogy fel tudjalak hívni." "A kocsim szervizben, hogyan vigyelek ki holnap a repülőtérre?"

A 39 éves Erika – amint azt az [origo] Női Lapozónak nyilatkozta – házasságának kudarca óta a szüleinél lakik, és gyűlöli a szingli címkét: "Képtelen vagyok öntudatos, büszke nőként megélni a magányt. A válásomat követően a munkámba temetkeztem, és fogalmam sincs, mikor szórakoztam itthon utoljára. Hat éve, júliusban egy barátnőm unszolására végül elutaztam Tunéziába. Talán az új környezet, a nyelvtudás hiánya tette, nem tudom, de még soha életemben nem viselkedtem annyira

oldottan és gátlástalanul,

mint ott, a tengerparton. Azóta minden évben itt töltöm az öthetes nyári szabadságomat." És ezzel nincs egyedül: a világ különböző tájairól nők tömegei utaznak, hogy saját pénztárcájuk terhére eltöltsenek néhány napot egy helyi férfival. Merthogy Erikát nem csak a tenger látványa és a szikrázó napsütés teszi gátlástalanná. "Tudom persze, hogy ezeknek a srácoknak egyszerűen kell ez az anyagi plusz az életben maradáshoz. De amikor velük vagyok, olyan érzés kerít hatalmába, hogy a fiúk csillogó tekintete az én, számukra szokatlan szépségemnek vagy annak a szexuális szabadságnak szólnak, amit a helyi lányokkal nem, velem viszont átélhetnek!"

A tengerparti szolgáltatásokat általában a hétköznapokban erős nyomás alatt álló, jól fizetett alkalmazottak veszik igénybe, akik odahaza csak ritkán szabadulnak meg a rájuk nehezedő terhektől, és munkahelyükön, családjukban teljes mértékben igazodnak az elvárásokhoz. Románcturistaként viszont képessé válnak arra, hogy "ledobják láncaikat", s elhiggyék, hogy túlszabályozott, gátlásokkal/önfegyelemmel elfojtott életükbe rövid időre "szabadság költözik", hiszen a nyaralás alatt megváltozik a személyiségük: olyan érzelmek, vágyak is - mint a csábítás, a flörtölés és persze a szex - vállalhatónak tűnnek, melyekről "civilben" nem vesznek tudomást, amelyeket elfojtanak.

Bár úgy tűnik, hogy a szürke hétköznapok néhány hetes kompenzációja valamelyest enyhítheti az otthoni problémákat, megoldásnak azért nem mondhatnánk. "Egész évben erre az öt hétre spórolok. És eddig még mindig bejött: csodálatos napok voltak - mondja Erika. - De közben képtelen vagyok rájönni, hogy itthon miért nem működik mindez. Mások a férfiak? Más a magyar mentalitás? Nyilván ez is benne van. De amikor véget ér a szabim, úgy érzem, mintha az igazi életemből kellene visszatérnem valami látszatvalóságba."

Vannak persze, akik többet is megengedhetnek maguknak a pár hetes kikapcsolódásnál. A 64 éves Allie Hollandiából költözött Törökország turistazónájába, Mamutalarba, ahol luxusapartmant bérel egész évre. Már talált is magának egy 190 centiméter magas, 23 éves playboyt, akinek fején a holland nőtől ajándékba kapott napszemüveg díszeleg. "Szó sincs szerelemről, nem is férjet keresek magamnak, de azért tiszta a képlet - mosolyog Allie. - Veszek a srácnak néhány szép holmit, eljárunk vacsorázni, nem kell fizetnie semmiért, amíg velem van. Mindketten megkapjuk, amit akarunk, és ez semmiben sem különbözik attól, amikor férfiak hívnak meg fiatal lányokat. Egyébként a strandon találkoztunk, és rettenetes állapotban volt a foga. Egy kisebb vagyont költöttem a fogorvosra. Mondtam is neki, ha lecserél, kiverem az összeset."

"Egyiptom egyik turistákkal zsúfolt strandján napoztam, amikor megszólított egy helyi fiú. Elállta a napot - meséli Kati. - A szokásos szöveget hozta, én meg arra gondoltam, próbára teszem. Amikor arról érdeklődött, honnan jöttem, azt mondtam neki: Ukrajnából. Nos, erre a kockahasú fiú sarkon fordult, és elillant. Egyértelmű, hogy

'Schengen-harcos'

volt a srác." A helyi zsargon nevezi így azokat, akik nem érik be napszemüveggel, elegáns vacsorával, s az Európai Unió állampolgárságára vágynak. Kiszemelnek naiv fiatal lányokat vagy elvált, illúzióikat vesztett 40-50 éveseket, és a nyaralás alatt arra hajtanak, hogy kicsikarjanak legalább egy meghívó-, de főleg házasságlevelet. Ezek a fiúk visszautasítják az ajándékokat, leígérik a csillagokat az égről, s az igaz érzelmekről beszélnek. "Zsákmányuk" általában tapasztalatlan kelet-európai, aki minden kulturális különbséget csodaként él meg, és az otthoni szürke hétköznapokat szívesen megosztaná az "egzotikus tigrissel". Azzal persze nem számol, hogy a Schengen-harcosoknak a házasságlevél csupán ugródeszka. "Az idegenforgalomban lévő munkám során legalább ezer, Csehországból, Magyarországról és Szlovákiából érkező nő közül legfeljebb ötöt sikerült rászedni. Ilyenkor persze kitör a botrány, a szülők kétségbeesve hívják az utazási irodát, hogy miért nem vigyáztunk jobban a felnőtt (!) lányukra. Előfordult, hogy az apuka torkaszakadtából üvöltött a telefonomba, hogy azonnal csináljak valamit, mert ha nem, akkor azt nagyon megbánom. De említhetném Hana, az ötvenéves cseh nő esetét. Szinte semmilyen ismerettel nem rendelkezett a térségről, és csak ájuldozott, hogy mennyire gyermekien tiszták és kedvesek a helyiek. Hamarosan sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnie egy igen jóképű, kairói egyetemista sráccal, aki még az eljegyzését is felbontotta érte. És aki a következő évben immár Hana férjeként repült Csehországba."

(A cikk az [origo] Női Lapozó Női szexturizmus: a fizetett kaland szoft formája c., 2009. június 2-i cikke nyomán készült.)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.