étel, hordó

Paletta

  • ételhordó
  • 2018. február 20.

Gasztro

Úgy öt éve kísérjük figyelemmel a Tompa utca 28. szám alatti üzlethelyiség szomorú történetét; cinikusan mondhatnánk azt is, hogy gyönyörködünk a „változatosságában”. E rövid idő alatt sok mindenen ment keresztül ez a néhány négyzetméter, nyitottak itt kocsmát és kifőzdét, pizzériát és cukrászdát, már az is hatalmas sikernek számított, ha a bejzli két nyarat megélt. Minden bizonnyal átok ül rajta, pedig a gyászos próbálkozások között voltak kifejezetten biztatók is, például 2013-ban egy cukrászdában először itt kóstoltunk sós karamellás fagylaltot, és azóta sem ettünk ahhoz foghatót.

Most ismét új tulaj érkezett, a különbség annyi, hogy messziről jött, bár nem ismeretlen katonáról van szó. Sok helyen olvastunk már a boglári és keszthelyi Paletta éttermek sikereiről, a hangsúlyos lokálpatriotizmusról, a helyi alapanyag kizárólagosságáról, így igazán nagy meglepetés, hogy Pesten is tanyát vertek, pláne itt.

Szombat este telt ház fogad, a választék szerény, de izgalmas. Háromféle előétel, két leves, hét főétel és két desszert. Az étlapon a balatoni szálat a keszthelyi tokhal, a fenyvesi Angus pofa és a káptalantóti mangalica húzza, de utóbb kiderül, hogy majdnem az összes ételnek van köze a tóhoz: a pincér nemcsak a tálalásban jeleskedik, de mindent el is mond a felszolgált étel alapanyagainak forrásáról, illetve a konyhai műveletekről.

Nem csak ettől az előadástól jövünk zavarba. Hiába próbáljuk ki az étlap jelentős részét, a kritikát igazából egy szóval elintézhetjük: nagyszerű. Legyen szó vörösboros, töltött káposztás őzerőlevesről (1450 Ft), házi rikottás, sós mandulakrémes, fokhagymás dödölléről (1350 Ft), karfiolos-diós rizottóról (2150 Ft), zellerpürés rántott szeletről (3350 Ft), szarvasgombás tanyasi csirkéről (3350 Ft) vagy éppen fagylaltos aranygaluskáról (1150 Ft), csak a legjobbakat mondhatjuk, ráadásul úgy, hogy a szerviz során nyoma sincs nagyképűségnek és lesajnálásnak. Reméljük, hogy a pesti Palettában az újdonság varázsának múltával is sikerül megőrizni az összes jó szokást, és a hely eddig elátkozott szelleme sem fog beleszólni az üzletmenetbe.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.