A sárgabarackot idén felejtsük el, a hazai termés java része elfagyott, ha szerencsésen hozzájutunk, inkább együk meg, esetleg főzzünk be néhány üveg lekvárt, amit majd különleges alkalmakra bontunk fel. Őszibarack viszont van sokféle, piros, fehér, sárga, nektarin, Mariska, magvaváló és nem magvaváló. Régebben késő nyáron, ősszel érett, innen az évszakra utaló magyar elnevezés is. Kínából származik, ahol már i. e. 10. századi írásokban is találkozni vele, például Konfuciusz tanaiban. Ázsiában ma is komoly szimbolikus jelentőséggel bír művészetben, kultúrában. A selyemkereskedelem vitte később az arab országokba, ill. a mediterrán vidékre, Európában csak a 17. században terjedt el – Viktória királynő idejében állítólag soha nem hiányozhatott egy tökéletesen érett darab az étkezésből. Az üzletekben, piacokon kapható barackot leggyakrabban olyankor szüretelik, amikor még nem teljesen érett (egyszerűbb a szállítása), az alább ajánlott elkészítési mód azonban még az ilyen keményebb barackokból is kivarázsolja a maximumot.
Számos őszibarackos desszertet híres nőkről neveztek el: Madame Récamier-ről, 19. századi írók és államférfiak körülrajongott szerelméről, Chateaubriand szeretőjéről vaníliakrémmel leöntött, szirupos őszibarackot, Madame Pompadourról palacsintatésztában kisütött gyümölcsöt. A világon az egyik legismertebb, klasszikus barackos desszert, a Pêche Melba az ausztrál opera-énekesnőről, Nellie Melbáról kapta nevét. 1892-ben Auguste Escoffier, a modern gasztronómia előfutára kreálta a művésznő tiszteletére. Az őszibarackból, málnaöntetből és vaníliafagylaltból álló kompozíciót eredetileg jégből faragott hattyúban tálalták, később ez szerencsére elmaradt. Ez ihlette az alábbi, nyári desszertet is, mely kerti partik méltó záróakkordja lehet.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
