étel, hordó

Pesti Vendéglő

  • ételhordó
  • 2012. május 26.

Gasztro

Az egyszerű elnevezés kétélű dolog. Ha beválik, könnyen legenda kerekedhet belőle, vaskos névelővel megtámogatva, de ha nem - és erre nagyobb az esély - azonnal a jelentéktelenség homályába vész. A Ráday utcában nem divat egyszerűnek lenni. Hemzsegnek az eszkimók, s noha fókából egyelőre nincs hiány, logikus, hogy szinte mindenki színes szőrmével dolgozik. Azért a sok megjegyezhetetlen, de feltűnő név között akad kivétel. Például a Pesti vendéglő könnyen megjegyezhető, kézenfekvő elnevezés, de egyből valami nagy (és éppen ezért rovott) múltú intézmény ugrik be. Bár a Pesti vendéglő nem ilyen. Szinte gyerekcipőben jár - 2008-ban nyílt -, ráadásul van egy névrokon a Paulay Ede utcában, és a két hely között mintha nem lenne kapcsolat, brandről, franchise-ról nincsenek információink.

A berendezés, a dekoráció a "magyar vonalra" teszi le a garast. A klasszikus múltidézés mellett - berendezési tárgyak a nagymama konyhájából, fotográfiák a régi Ráday utcáról - a nyolcvanas évek is visszaköszönnek: a hatalmas kalocsai mintás falfestmény (barna alapon!) a méltán elfeledett Paprika gyorsétterem-hálózat dizájnját juttatja eszünkbe. A választék szerencsére változatosabb, mint akkoriban volt, de itt is a hazai ízek dominálnak.

A gulyásleves (790 Ft) pont olyan, amit turistamenüben szoktak osztogatni. Jó paprikás, jó kevés hús van benne, de egy idegennek tán így is különlegesnek hat. Nekünk inkább hiányérzetünk marad utána, bár elég nagy adag. A borjúbécsinek (1980 Ft) sem a mennyiségével van bajunk, inkább az állagával - a kelleténél puhább. A krumplipürét viszont jól eltalálták. Az articsókasaláta főtt tojással (980 Ft) pedig fantasztikus. Ugyanezt mondjuk az aranygaluskáról (780 Ft) is. Remek arányok, jól eltalált cukorfokozat, a sziruposság a jó ízlés határán belül. Ha ehhez hozzátesszük a viszonylag alacsony árképzést, a hibái ellenére a Pesti vendéglő ideális lehet a betoppanó külföldi vendégeknek, mint a természetes szükségletek kielégítésére szolgáló minimálprogram.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.