„Ne gondoljon senki zenés-táncos szórakozóhelyre! Ha a Király és a Nagymező utca sarkán lenne, Nagykirálynak hívnák” – írtuk 5 évvel ezelőtt a Dobrumba nevű helyről, ahol a mediterrán konyhák különféle megtestesüléseit keverték – saját szavaikkal – „az Atlasztól az Ararátig, a Boszporusztól Gibraltárig”. A bisztró neve pedig abból fakadt, hogy ezt a Dob és a Rumbach Sebestyén utca sarkán valósították meg.
A Pingrumba nevű helyet is hasonlóképp pozicionálnánk, de ez már ott kudarcba fullad, hogy a galambtól a gyurgyalagon át a flamingóig rengeteg utcát neveztek el Budapesten mindenféle madarakról, ám Pingvin utca sajnos még nincs. (Ahogy Pingpong utca sem, ha ez nem lenne elég.) Ráadásul a Pingrumba még csak nem is sarkon áll, hanem a Széll Kálmán tér 6. szám alatt. Ám ha hozzátesszük, hogy sokáig a Ping nevű kínai étterem működött itt, mindjárt közelebb kerülünk a megoldáshoz: a Dobrumba budai változatáról van szó. Vagy mégsem? Honlapjuk szerint a mediterrán régión túl most keletebbre „merészkednek”.
De azért nem jelent teljes eltérést. A Pingrumba étlapján is az előételek, avagy mezzék viszik a prímet, hidegen, melegen. Utóbbiak közül a gránátalmás csirkemájat (2300 Ft) választjuk, ami – a magyar változattól eltérően – épp a hagyma hiányától izgalmas. A máj kissé vaskosabb és puhább a hazainál, de a koriandernek, a fenyőmagnak, a tahininek (nevezzük jobb híján szezámpasztának), de főleg a gránátalmának köszönhetően egészen más polcon érezzük magunkat, mint más alkalmakkor a csirkemáj szó hallatán.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
