Csak a szokásos január végi mélypont: ilyenkor van annak a szezonja, hogy semminek nincs szezonja. Természetesen túlzás ez az állítás, hiszen a tapasztalt szakács ilyenkor is talál a piacon ihletet. Gumósok, céklák, zellerek, csicsókák, fekete retkek, kelbimbók, fodros kelek, szárazbabok diktálják a ritmust, de azért megörülünk, ha egy kis színt is tudunk csempészni a tányérokra. Veszünk tehát egy fej lila káposztát. Aztán boldogan állapítjuk meg, hogy mennyi mindent készíthetnénk belőle. Nyersen, besózva, kinyomkodva például üde, ropogós káposztasalátákat, ecetes páccal leöntve látványos, pink savanyúságot, amellyel minden szendvicset, sültet az egekbe repíthetünk. Esetleg kovászolhatjuk is (pardon, fermentálhatjuk), vagy maradhatunk a konzervatív vonalon, és párolhatjuk (de akkor kacsazsíron tegyük, kis reszelt céklával és némi vörösbort és feketeribizli-lekvárt is adjunk hozzá). Legjobban azonban akkor fogunk meglepődni, ha felszállunk a kultikus sült káposzta vonatra, ugyanis a káposzta – a lila is – fenomenális megsütve. Akár szép, szabályos cikkekben, akár szabálytalan darabokra szeletelve, mint a következő receptben. Jól passzolnak hozzá markáns sajtok, sültek, erős ízek, pazar vega főfogások alapja lehet, vagy éppen kreatív köret. Az alábbi ételben grillezett báránymáj körete (török henteseknél kapható csirkemellárban!), de olvaszthatnánk a sütési idő végén a tetejére egy vastagabb szelet sajtot is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
