étel, hordó

Polo Pub

  • ételhordó
  • 2022. november 23.

Gasztro

Étteremkritika

2010 júniusában az árvíz miatt kerültünk a Batthyány utca és a Gyorskocsi utca sarkán lévő Polo Pub teraszára, mely a járdán, parkoló autók ölelésében helyezkedett el. „Úgy tűnik, a Polóban az íres-neves beharangozó csupán a sznobok miatti kötelező kör, ennél sokkal fontosabb a konyha, ahol szó sincs a pubokra jellemző grillekről, ropikról, mivel a szerény, de jól kitalált házi koszt dominál – szezonhoz illőn” – írtuk tizenkét éve, különösen azon ámuldozva, hogy épp a spárgának volt szezonja, s abból a séf valóban a maximumot hozta ki. És a spárgás fogásoknak köszönhetően inkább kellemes helyként őriztük meg emlékezetünkben a Polót – a ránk zúduló kipufogógázok ellenére is. Minden­esetre némi nosztalgia is közrejátszott abban, hogy egy novemberi nyirkos délutánon elérkezettnek lássuk az időt a második körre, immár odabent.

A sötétbarna faburkolat dominanciájának köszönhetően valóban a „pub” a legmegfelelőbb szó, ami eszünkbe jut. Természetesen Guinnesst is csapolnak (1850 Ft/5 dl) mások mellett, de az ételvonalon továbbra is a hazai ízek dominálnak. Ennek első ékes bizonyítéka a kolbászos bableves csészében (1250 Ft), amely bravúros nyitánynak mondható. Mivel novemberben legfeljebb a sütőtöknek áll a zászló, nem lepődünk meg, hogy szezonális szolgáltatás jelenleg nincs. Van helyette pacal, körömpörkölt, töltött káposzta és még számos téli fogás, a kissé húzós, 4100 forintos egységáron. (Persze vannak olcsóbb meg drágább ételek is, de a 4100 forint a legjellemzőbb, legyen az lecsó, kacsacomb, brassói.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.