Talán meglepő, de a koreai és a magyar konyha számtalan közös ponton találkozik. Nem csak a sertéshús, a káposztafélék, a paprika, a hagyma, a fokhagyma használata köti össze a két gasztronómiát, de a sűrű, tartalmas levesek, ragufélék szeretete is. Mindkét nemzet levesrajongó, az elkészítési technikákban és a fogyasztás módjában persze akadnak különbségek. Habár a koreai konyhából ismertebbek az erőteljes, csípős ízek, éppen a levesek terén az egyszerűbb, visszafogottabb ízek is jelen vannak. Ilyenkor a lé viszonylag semleges, a húsleves komplex, mély ízéhez szokott ízlelőbimbóinknak sápadt, lapos. Az alább ajánlott leves gyakoribb változata marhaszegyből készül (yuk gae jang), a főzési technika pedig az alábbi csirkehúsossal azonos: a viszonylag alulízesített lében teljesen puhára főzik a húst, szálakra szedik, összekeverik blansírozott újhagymával és egy intenzív fűszerpasztával, majd ezt teszik vissza a leszűrt húslevesbe. A végeredmény egy csípős, intenzív, téli, hideg napokon „életmentő” leves. Az autentikus recepthez képest a húslevesbe itt zöldség is kerül, mert így közelebb áll a mi ízlésünkhöz. A megfőtt zöldségeket a tálaláshoz nem használjuk, viszont turmixolva remek maradékmentő, hamis vadas mártás alapja lehet. A leves mellé főtt rizst kínálnak, ami lekerekíti a csípősséget, valamint kimchit (csípős savanyúságot), ami nélkül nincs koreai étkezés.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
