A közel-keleti és balkán konyhák ikonikus alapanyaga a szőlőlevél, amit többnyire töltött formában – dolmaként, dolmadesként készítenek. Rejtély, hogy a régebbi és mai magyar konyhában miért nem kapott előkelőbb szerepet, hiszen szőlőnk az van, bőségesen. A magyarázat (és borászok) szerint valószínűleg azzal lehet összefüggésben, hogy a legtöbb szőlőlevelet ma már permetezik. Azokban az országokban, ahol a szőlőlevélnek kultusza van, a kulináris célra használt leveleket teljesen külön termesztik. Bizonyos fajta szőlőknek például alkalmasabb a levele töltésre, mert zsengébb, kevésbé rostos. Akinek van hozzáférése kezeletlen, friss szőlőlevélhez tavasz végén, kora nyáron, azaz ilyenkor, bátran leszedheti és használhatja a fiatal, zsenge leveleket. A friss hajtás alatt két, három levéllel, a tenyérnyi méretűeket érdemes szüretelni. A leveleket több technológiával lehet tartósítani is: a legegyszerűbb, ha szépen, kisimítva, egymásra helyezve, uzsonnázótasakban lefagyasztjuk. Cérnára felfűzve száríthatjuk is, mint a zöldfűszereket. Vagy eltehetjük sós lében is. Az alábbi egytálétel asztalközépre való, látványos fogás, és még töltögetni sem kell, csak lerakni. Bármilyen más, zöld levélből is el lehet készíteni, csodás például tormalevéllel vagy mángolddal is. Enyhén fokhagymás joghurttal a legfinomabb. Török, arab élelmiszerüzletekben üveges vagy vákuumos csomagolásban kapható konyhakész szőlőlevél, ha ilyet használunk, érdemes átöblíteni, majd pár másodpercre forró vízbe mártani. A levél szárát pedig célszerű tövig levágni, mert az rágós. Húsmentesen is pazar, ebben az esetben a töltelék darált hús helyett főtt lencsével készülhet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
