Gasztro

Egy igazi csokoládétortával persze nem vetekszik, de elég menő, ha valakinek egy édes kis meglepetéssel szeretnénk kedveskedni. Íme, az egyperces bögrés szuflé.

Néhány évvel ezelőtt egy nagyáruházban vásárolta meg legelső palántáját, ma már harmincféle paprikát nevel otthonában, ami európai viszonylatban is komoly mennyiség.

Az ayva tatlisi klasszikus török édesség: a birsalmát órákon át főzik, addig, amíg sötétbíbor színűvé, zseléssé válik (kb. három órán át). Intenzív ízű, zamatos, nem túl édes, fűszeres, lenyűgöző. Vaníliával kikevert mascarponéval szoktam tálalni (Törökországban hagyományosan kaymak kerülne rá, ami még töményebb és még zsírosabb), tetején harsányzöld darált pisztácia.

A nyári New York-i fogantatást követően mára globális divatsütivé váló croissant-fánk hibrid igazi magyar mutációjára még várni kell, de egy osztrák–magyar pékárutranszfernek köszönhetően a bécsi változatot már lehet kapni a budapesti Briósban. Vigyázat, nagyon édes.

Miközben lépten-nyomon a Belváros megújulásáról lelkendezik Rogán Antal marketingcsapata, a Ferenciek tere leginkább az 1942-es Sztálingrádra emlékeztet, az ötödik kerület főútján, vagyis a Kossuth Lajos utcában egyelőre nyoma sincs újító szándéknak.

A minap az egyik kedvenc belvárosi bisztrómban jártam. A konyhája megélt már bizonyos hullámokat - ez az évtizedes pályafutásba bele is fér -, de mostanság mintha újra virágozna. "Kacsamáj narancsos sütőtökkel" - így szerepelt a fogás a napi táblán, amely felkeltette a kíváncsiságomat.

Nem tudjuk, milyen megfontolások vezették a névadót, de annyi szent, hogy a tragikus sorsú trónörökös étkezési szokásairól nincsenek beható ismereteink. Tudomásunk szerint ételt sem neveztek el róla (vö. Wellington-bélszín, Újházi-tyúkleves stb.), azt pedig fel sem tételezzük, hogy Ferenc Ferdinánd a konyha ördöge volt. Bár ki tudja?

Az ún. cobbler az egyik legnépszerűbb amerikai desszert, a gyümölcsös pite amolyan lusta változata. A morzsás sütemények népes családjának tagja, ezek sajátos jegyét viseli: nincs gyúrás, nincs nyújtás, az omlós tészta csak úgy, lazán a gyümölcsök tetejére kerül.

Szalonna, bacon, hurka, kolbász, libamáj, füstölt húsok, rengeteg sertéshús, káposzta, nagyszerű borok, pompás sörök - az elzászi konyha nem kimondottan a légiességéről nevezetes, itt még a saláta is húsból van.

Sosem gondolnánk, hogy az ártatlan kis péksüteményeknek bármi közük lehet országos jelentőségű közügyekhez, pedig dehogynem. Két olyan pékségben jártam, amelyek mintha egy alternatív valóságból csöppentek volna Budapestre.

Debrecenben, a "legendás" Városháza étterem bezárása után több új önjelölt utód bukkant fel a belváros szívében, a Piac utca környékén. Az Ikon elég hamar közismertté vált gasztrofesztiválos megjelenéseinek, toplistás helyezéseinek köszönhetően, no és persze "gasztronómiai tudatosságra nevelő" programjaival.

A sárga (golden) édeskés, enyhén kesernyés utóízzel. A pink-fehér csíkos az ún. chioggiai cékla, egy ősi olasz fajta, amely Chioggia városából származik (mint Goldoni csetepatéja). Ez jellegzetes rózsaszínű-fehér évgyűrűket rejt, íze enyhe, édeskés, inkább retekhez hasonlít.

A bagel a magyar vendéglátásban és kiskereskedelemben leginkább a középen gondosan kilyukasztott zsemlét jelenti. A fővárosban viszont nemrég megnyílt az első olyan hely, ahol végre tényleg bagelt sütnek. Méghozzá kiválóan.

Talán akkor kezdődött a Ráday utca felhígulása, amikor kitették a nagyméretű késes-villás KRESZ-táblát meg hogy az "ízek utcája" vagy valami hasonlót, de lehet, hogy már korábban (vagy később) megtörtént a rossz irányba fordulás, csak nem vettük észre.