Magyar Narancs: Honnan a szenvedély?
Mohai Tibor: Gyerekkorom óta imádok kertészkedni, az irodai munka után a szabadban érzem magam elememben. Korábban tökkel foglalkoztam, legalább 25 fajta termett a kertemben, még gesztenyeízű is, de a nagy találkozás a csili volt, hiszen mindig szerettem az erős, csípős ízeket. Egy hipermarketben vásároltam az első palántát, utána termelőktől és gyűjtőktől szereztem be magokat, később már magamnak szedtem és szaporítottam az állományt. Rabul ejtett a gazdag fajtaválaszték, hiszen jelenleg majd 3000 fajta stabilizált, azaz önállóan is elismert csilifajtát ismerünk. Ráadásul a paprika nagyon könnyen porzódik, így szerencsére a spontán keresztporzódásoknak se vége, se hossza. Szerintem nem is túl drága időtöltés, hiszen a legdrágább és legkülönlegesebb mag, például a Trinidad Moruga Scorpion vagy a Seven Pot magja is százhúsz forintba kerül, az olcsóbb fajtákat pedig cserélgetik a termesztők.
| ||
MN: Mi a különbség a csili és a paprika között?
MT: Tulajdonképpen semmi. A csili is paprika, és bármelyik paprikát csilinek nevezhetjük, ráadásul mindkettő Amerikából származik. A köztudatban az él, hogy csili kizárólag a meleg éghajlaton termett, rendkívül csípős paprika. Ehhez képest rendszertanilag a csili ugyanoda tartozik, mint a magyar hegyes, erős paprika. A csilit általában Mexikóval azonosítják, pedig India a legnagyobb csilitermesztő ország, de Thaiföld és Indonézia is jelentős, sőt Japánban és Bulgáriában is csodás fajták teremnek. A népszerű Dorset Naga a dél-angliai Dorset vidékről kapta a nevét, hiszen a csilirajongó britek kérésére nemesítették a növényt. Viszont magyar sajátosság a porított paprikaőrlemény, ilyen csak nálunk van.
MN: Miért lett ennyire népszerű Magyarországon is a csili?
MT: Mert szeretjük, ami amerikás, és kedveljük a csípős ízeket. Egyfajta gasztrodivat lett a csili, s ebben hatalmas szerepet játszanak a csapból is folyó gasztroműsorok is. Az is megfigyelhető, hogy férfias szenvedélyről van szó. Kivétel nélkül a férfiak kezdenek el csilit tartani, ami aztán az egész család hobbijává nemesedik. A férfiak szerintem virtuskodásból kezdenek ismerkedni a csilivel, ha kóstolásra kerül sor, a nők sokkal vállalkozóbbak.
MN: Igaz, hogy függőséget okoz a csípős kaja?
MT: Igen. A csípősséget a kapszaicin nevű alkaloid anyag okozza, ami a szájban levő hőérzékelő receptorokat ingerli, támadja. Érdekes tudni, hogy a kapszaicin nem oldódik vízben, ezért is felesleges vizet innunk az erős ízre. Bár a kapszaicin nem addiktív, a fogyasztása endorfint szabadít fel a szervezetben. A boldogsághormon felszabadulása pedig közvetetten függővé tesz. Egyre több embert ismerek, akik saját bevallásuk szerint már semmit nem tudnak csípős nélkül megenni. Rengeteget befolyásol az ízösszhatáson az is, hogy nyersen vagy feldolgozva, szósznak fogyasztjuk-e a csilit, ilyenkor különböző helyeken érezzük a szájban a csípősséget. És az sem mindegy, hogy édességhez vagy sós ételhez párosítjuk a csípőset.
MN: Manapság minden ételhez párosítják a csilit, a közismert csilis csokitól kezdve a csilis sütit is feltalálták már.
MT: A csili mindenhez illik, ízlés kérdése, hogy akarunk-e csípős árnyalatot adni egy ételnek. Érdekes a csilis tejkaramella íze, a csilis áfonyalekvár pikáns párja a vadhúsoknak. Én minden ételhez teszek csilit, rajongok a csípős mézért. Legutóbb csilis körtekompóttal álltam elő, és tervezem, hogy a csilis tokaji aszúval is megpróbálkozom. Eddig a mogyorókrém volt a legextrémebb, amivel találkoztam.
MN: Rövid idő alatt vált népszerűvé blogod, a Gyulaicsili.
MT: Úgy tűnik, bevált az eredeti elképzelésem. Olyan blogot akartam, ami népszerűsíti a növényt. Sikerült a hazai termesztőket és kistermelőket is megszólaltatnom, és van, akivel azóta szinte baráti a viszonyunk, én tesztelem a szószait. Persze olyan is akadt, aki nem kért a népszerűsítésből. Ismereteim szerint körülbelül tíz-tizenöt komolyabb csilis van az országban, ők rendszeresen megjelennek a piacokon, sokszor fel is dolgozzák az árut. De mivel egyelőre érdekvédelmi szervezet, nehéz pontos adatot mondani. Ebből Magyarországon megélni nem lehet, mindenki főállás mellett foglalkozik a növényekkel. Haladásnak tartom, hogy idén Solymáron és Nagymaroson is csilifesztivált rendeztek, amik szűkebb körben ugyan, de nagyon hangulatosra sikerültek.
MN: Mit tanácsolsz a kezdők számára?
MT: Kicsiben érdemes próbálkozni először, indulásnak elég 8-10 fajta. Ne a legkülönlegesebb fajtákkal kezdjünk, mert, mondjuk, a Habanerónak nagyon hosszú a tenyészideje. Ismerkedjünk inkább olyan, egyszerűbb paprikával, mint a Bulgarian Carrot, a Samba vagy a Madárszem. Magért célszerű a külföldi webáruházakhoz fordulniuk azoknak, akik komolyan gondolják. Amúgy a gyűjtők és a termesztők is szívesen adnak magot.
MN: A jó kajákon túl miért lett ennyire fontos dolog a csili az életedben?
MT: A csili csupán egy eszköz, amely a tudatos fogyasztói magatartás része. Számomra azt szimbolizálja, hogy kis odafigyeléssel és erőfeszítéssel mi magunk is elő tudjuk állítani a saját táplálékainkat. Korábban a csili egzotikus kuriózumnak számított, de az utóbbi években mi, magyarok sokkal ízletesebb és jobb minőségű paprikákkal rukkoltunk elő. Meggyőződésem, hogy klasszisokkal finomabb a magyar csili, hiszen mi például nem nyomjuk tele adalék anyagokkal, állományjavítóval és cukorral a szószokat, mártásokat.
