chili&vanília

Végre birs!

Gasztro

Az ayva tatlisi klasszikus török édesség: a birsalmát órákon át főzik, addig, amíg sötétbíbor színűvé, zseléssé válik (kb. három órán át). Intenzív ízű, zamatos, nem túl édes, fűszeres, lenyűgöző. Vaníliával kikevert mascarponéval szoktam tálalni (Törökországban hagyományosan kaymak kerülne rá, ami még töményebb és még zsírosabb), tetején harsányzöld darált pisztácia.

Sáfránnyal fűszerezve napsárga lesz, ahhoz meg a csokoládéfagylalt vagy csokoládémousse passzol parádésan. Almaecetben, fűszerekkel főzve nagyszerű, pikáns-édes savanyúság lesz belőle, pompás például sültek, pástétomok vagy disznótoros mellé. A Páris által Aphroditénak átnyújtott aranyalma állítólag valójában birsalma volt, nem csoda, az egyik legillatosabb, legszebb gyümölcs. A birsalma Perzsiából származik, és számos vallásban és kultúrában a boldogság, szerelem és termékenység szimbóluma. A Közel-Kelet konyhája sokfajtaképpen használja, Európában kevésbé elterjedt, bár Spanyolország egyik nemzeti eledele a birsalmasajt, amit ott membrillónak hívnak. Nálunk számos kertben terem, piacon is gyakori. Csodás sós ételekben is, húsokkal - báránnyal, csirkével. Alább az egyik kedvenc őszi változatomat ajánlom, minden egy tepsin, kényelmes, egyszerű, eszményi.

Fűszeres, birsalmás sült csirkecomb

false

Hozzávalók (4 adag)

4 csirkecomb

só, bors

olívaolaj

4 közepes hagyma, cikkekre szeletelve

2 nagy birsalma, felkockázva

4 cm friss gyömbér, reszelve

1 teáskanál őrölt fahéj

A sütőt előmelegítjük 190 fokra. A csirkecombokat alaposan, egyenletesen sózzuk, borsozzuk, majd bedörzsöljük olívaolajjal. Alufóliával bélelt tepsire helyezzük. A hagymát meghámozzuk, cikkelyekre szeleteljük. A birsalmát nem szükséges meghámozni. Nagyobb cikkelyekre szeleteljük, a magházat kivágjuk, majd nagyobb kockákra vágjuk. A hagymát és a birsalmát egy uzsonnás tasakba vagy keverőtálba tesszük, meglocsoljuk olívaolajjal, hozzáadjuk a reszelt gyömbért és az őrölt fahéjat. Összeforgatjuk úgy, hogy a fűszeres olaj mindenütt egyenletesen befedje. A csirkecombok mellé szórjuk. Sózzuk, borsozzuk. Lefedjük alufóliával, és 30 percig így sütjük (így biztosan nem ég meg a hagyma), majd levesszük róla az alufóliát, és így sütjük további 30 percig, amíg a csirke megpirul, és a birsalma megpuhul. Rizs, krumplipüré, mazsolás kuszkusz vagy bulgur illik hozzá a legjobban.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.