chili&vanília

Végre birs!

Gasztro

Az ayva tatlisi klasszikus török édesség: a birsalmát órákon át főzik, addig, amíg sötétbíbor színűvé, zseléssé válik (kb. három órán át). Intenzív ízű, zamatos, nem túl édes, fűszeres, lenyűgöző. Vaníliával kikevert mascarponéval szoktam tálalni (Törökországban hagyományosan kaymak kerülne rá, ami még töményebb és még zsírosabb), tetején harsányzöld darált pisztácia.

Sáfránnyal fűszerezve napsárga lesz, ahhoz meg a csokoládéfagylalt vagy csokoládémousse passzol parádésan. Almaecetben, fűszerekkel főzve nagyszerű, pikáns-édes savanyúság lesz belőle, pompás például sültek, pástétomok vagy disznótoros mellé. A Páris által Aphroditénak átnyújtott aranyalma állítólag valójában birsalma volt, nem csoda, az egyik legillatosabb, legszebb gyümölcs. A birsalma Perzsiából származik, és számos vallásban és kultúrában a boldogság, szerelem és termékenység szimbóluma. A Közel-Kelet konyhája sokfajtaképpen használja, Európában kevésbé elterjedt, bár Spanyolország egyik nemzeti eledele a birsalmasajt, amit ott membrillónak hívnak. Nálunk számos kertben terem, piacon is gyakori. Csodás sós ételekben is, húsokkal - báránnyal, csirkével. Alább az egyik kedvenc őszi változatomat ajánlom, minden egy tepsin, kényelmes, egyszerű, eszményi.

Fűszeres, birsalmás sült csirkecomb

false

Hozzávalók (4 adag)

4 csirkecomb

só, bors

olívaolaj

4 közepes hagyma, cikkekre szeletelve

2 nagy birsalma, felkockázva

4 cm friss gyömbér, reszelve

1 teáskanál őrölt fahéj

A sütőt előmelegítjük 190 fokra. A csirkecombokat alaposan, egyenletesen sózzuk, borsozzuk, majd bedörzsöljük olívaolajjal. Alufóliával bélelt tepsire helyezzük. A hagymát meghámozzuk, cikkelyekre szeleteljük. A birsalmát nem szükséges meghámozni. Nagyobb cikkelyekre szeleteljük, a magházat kivágjuk, majd nagyobb kockákra vágjuk. A hagymát és a birsalmát egy uzsonnás tasakba vagy keverőtálba tesszük, meglocsoljuk olívaolajjal, hozzáadjuk a reszelt gyömbért és az őrölt fahéjat. Összeforgatjuk úgy, hogy a fűszeres olaj mindenütt egyenletesen befedje. A csirkecombok mellé szórjuk. Sózzuk, borsozzuk. Lefedjük alufóliával, és 30 percig így sütjük (így biztosan nem ég meg a hagyma), majd levesszük róla az alufóliát, és így sütjük további 30 percig, amíg a csirke megpirul, és a birsalma megpuhul. Rizs, krumplipüré, mazsolás kuszkusz vagy bulgur illik hozzá a legjobban.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.