Az, hogy egy barátom a Facebookon már a hírfolyam cronutszűrésének lehetőségeiről értekezett a minap, jól érzékeltetheti, hogy az (itthon) új pékáruról folyó közbeszéd milyen mértékben árasztotta el az internetet. Ami nem is csoda, hiszen a croissant leveles tésztájából kialakított, lyukas fánk alakban (angolul donut vagy doughnut, tehát együtt: cronut), olajban kisütött dolognál izgalmasabbat, forradalmibbat el sem lehetne képzelni. Titokzatos okokból a hazai szakirodalomban a hipszter állandó jelzőt kapta a cronut, pedig sem New York-i eredetije, sem az itthon kapható bécsi változat tulajdonságai nem predesztinálják erre: amíg az eredeti verzió egy tipikusan amerikaiasan gyermeteg ötletből megvalósított high-end (drága alapanyagokból, sok munkával készült és drágán árult) sütemény, addig a Budapestre elérkezett verzióról annyit lehet biztosan megállapítani, hogy egy szintén nagyon drága, valamint elképesztően édes dolog.
| ||
A Briós, az első budapesti hely, ahol meg lehet kóstolni a mindeddig elképzelhetetlen pékárut, feltehetően bonyolult jogi védőhálók miatt nem maga készíti, hanem az információk szerint minden reggel Bécsből hozatja a süteményt. A Pozsonyi úton, pár lépésre a Donut Librarytől található bisztró-cukrászdában szombat délelőtt a cronutért kígyózó hipsztersorok helyett a szokásos hétvégi telt ház fogad minket, apukák, anyukák, sok-sok gyerek, zsizsegés. És kétféle cronut a pultokon: a különböző ízű krémekkel töltött verzió, illetve a töltetlen, amelyhez szintén többféle krémet lehet kérni külön. Egy simát (590 Ft) és egy vaníliásat (650 Ft) választunk, egy adag citromos krémmel (150 Ft), és hogy legyen az egyik irányból helyszíni viszonyítási pontunk, még egy teljes kiőrlésű croissant-t (340 Ft).
| ||
Kettévágva a cronutot tényleg szépen látszanak a leveles rétegek, viszont beleharapva egyértelmű, hogy ezek a rétegek egészen másképp működnek, mint a croissant-nál. Vagy az olajban sütés, vagy az eleve vastagabb rétegek miatt, de az élmény alapvetően nem különbözik a fánk tésztájáétól. Egyszerűen csak olyan, mintha más alakban lennének a levegőbuborékok a fánkban. A tészta lágy és finom, de az eleve cukros tésztát kívülről is beborító cukor általános terrorja gyakorlatilag minden ízt elnyom, még a bántóan műízű vaníliamáz és a kevésbé bántóan, de szintén műízű citromos szósz ízét is. Hiába közelíti meg a cronut egy jóllakottabb mopsz fejméretét, az érezhetően nem éppen csúcsminőségű alapanyagok okán az árszabás nehezen indokolható. Egy szósszal együtt 740 forintba kerülő fánk igazán képviselhetné (haha) a kompromisszummentes csúcsminőséget is. A teljes kiőrlésű croissant nem emelkedik túl a korrekt szinten, inkább szivacsos, mint leveles, de azért oké.
Az intenzív cukorbevitel közben az étlapba belelapozva kiderült, hogy a Briósnak is van bagele. Gondoltam, tesztelem azt a nemrég felállított hipotézist, hogy a városban egyedül a Budapest Bagelnél lehet rendes bagelt enni. A grillezett kecskesajtos bagel (990 Ft) külön tökmagos, mustáros szószos zöldsalátával érkezik, a sajt kellemes aromájú, de az egész egyben kicsit semleges, a péksütemény pedig, bár alapvetően finom, inkább emlékeztet egy jól sikerült zsemlére, mint egy karakteres, sűrű bagelre. Nem tartozik szorosan a témához, de az egyébként szimpatikusan nem másfél decis pohárban, hanem nagy kannában felszolgált epres gyümölcstea (Althaus, 490 Ft) olyan rettenetesen műanyag mellék- és utóízű, hogy majdnem elmossa az összes endorfint, amit összeszedtünk a bevitt cukrokkal.
1137 Budapest, Pozsonyi út 16. Facebook.
