chili&vanília

Saksukamánia

Gasztro

Klasszikus saksuka (közel-keleti fűszeres lecsó, tojással) sült padlizsánnal

Paradicsomszósz, kevés paprika, sok fűszer, tojás. Az elmúlt években végigsöpört a világon a saksukaőrület, a „Közel-Kelet lecsója” ma már nem egzotikus különlegesség, hanem brunch- és reggelizőhelyek, bisztrók szinte elmaradhatatlan fogása. Bár elsősorban a kortárs izraeli konyha felől indult el a világhírnév felé, valójában Észak-Afrikából vándorolt a Közel-Keletre, ahol az ötvenes években betelepülő tunéziai és líbiai zsidók honosították meg. Többnyire abban a serpenyőben tálalják, amelyben készül, és számos változata létezik – eltérhet a paradicsom/paprika arány, a fűszerezés, a belekerülő egyéb zöldségek sora, Tunéziában például gyakran főznek bele articsókát vagy lencsét, Izraelben nem ritka a padlizsán. Ami sosem hiányozhat, az a lepénykenyér, pita, esetleg sós kalács, amellyel a fűszeres mártást tunkolja az ember. Mint minden, ennyire elterjedt és világszerte népszerű fogásnak, a saksukának is számos új fajtája alakult ki, crossover stílusban gyakran különböző kultúrák találkozása tükröződik a serpenyőben – találkozhatunk indiai fűszerezésű, spenótos verzióval, vagy darált hússal dúsított, „bolognai” saksukával is.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)