Paradicsomszósz, kevés paprika, sok fűszer, tojás. Az elmúlt években végigsöpört a világon a saksukaőrület, a „Közel-Kelet lecsója” ma már nem egzotikus különlegesség, hanem brunch- és reggelizőhelyek, bisztrók szinte elmaradhatatlan fogása. Bár elsősorban a kortárs izraeli konyha felől indult el a világhírnév felé, valójában Észak-Afrikából vándorolt a Közel-Keletre, ahol az ötvenes években betelepülő tunéziai és líbiai zsidók honosították meg. Többnyire abban a serpenyőben tálalják, amelyben készül, és számos változata létezik – eltérhet a paradicsom/paprika arány, a fűszerezés, a belekerülő egyéb zöldségek sora, Tunéziában például gyakran főznek bele articsókát vagy lencsét, Izraelben nem ritka a padlizsán. Ami sosem hiányozhat, az a lepénykenyér, pita, esetleg sós kalács, amellyel a fűszeres mártást tunkolja az ember. Mint minden, ennyire elterjedt és világszerte népszerű fogásnak, a saksukának is számos új fajtája alakult ki, crossover stílusban gyakran különböző kultúrák találkozása tükröződik a serpenyőben – találkozhatunk indiai fűszerezésű, spenótos verzióval, vagy darált hússal dúsított, „bolognai” saksukával is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
