A gödöllői HÉV vonalának híres állomása Nagyicce, ami nem városrészt jelöl, hanem az egykori kocsmát, ami állítólag már a 18. század végén üzemelt. De amikor 1888-ban – még csak Cinkotáig – megindult a helyiérdekű, már az összes állomáshoz és megállóhelyhez szervesen kapcsolódott valamiféle vendéglátóhely, és ez nagyjából száz éven át változatlan maradt. A mai utasok inkább otthon múlatják az időt (vagy legalábbis nem a HÉV-megállóban), de úgy tűnik, vannak még, akik e múlt századi hagyományba kapaszkodnak. Itt van mindjárt Nagyicce és Sashalom állomások között, a Veres Péter út 29. alatt az a kerthelyiség, ami stílusosan a Saskert nevet viseli, bár a külsőségeket illetően az időutazás csak 20 évre visszamenő. A tüdőszín falú családi ház, a homlokzatra festett fehér sas, a „Saskert Vendéglő” felirat betűtípusa mind-mind a kilencvenes éveket idézi, miként a rönkfából ácsolt kinti asztalok is. Honlapjuk szerint 2012-ben nyitottak, tavaly megújultak, de ennél sokkal fontosabbnak tűnik, hogy: „hagyományos, magyaros ételeket és pecsenyéket” kínálnak a „gasztronómia szerelmeseinek”. Mindezt a magyaros ízelítő nevű hidegtál (1490 Ft) nem erősíti meg. Az átlagos szárazkolbászon és a lila hagymán kívül semmi értékelhető nincs a tányéron, ha csak az ipari ementálit, a gépsonkát és az íztelen paradicsomot nem akarjuk lepontozni. A fokhagymakrémleves (890 Ft) csak azért jobb egy fokkal, mert azt tulajdonképpen nem lehet elrontani. Nagyon. A kecskesajt roston, pesztós salátával, ropogós paradicsomos bagettel (2190 Ft) három hajszálvékony sajtot, sűrű, ízetlen salátát (pesztó nuku) és a már ismert paradicsomot jelenti, a békebeli óriás bécsi szelet (1990 Ft) nem titkoltan rántott sertésborda, a csípős marhapörkölttel töltött ún. tüzes tócsni (1990 Ft) meg egyáltalán nem csíp. Különben a húsok hozzák az átlagot, az pedig már-már megható, hogy mindhárom ételt (lásd képünk) ugyanolyan sárgarépa-saláta kombinációval díszítették. Azért kíváncsiak lennénk, hogy mit szólnának ehhez az ételdekorhoz vagy a gépsonkához azok, akik valóban a „gasztronómia szerelmeseinek” tartják magukat. Röhögnének? Felháborodnának? Nos, ez az, amit mi már soha nem fogunk megtudni.
Figyelmébe ajánljuk
Kína megüzente a világnak, hogy katonai szuperhatalom szeretne lenni
Putyin háborúja már nem zavarja Hszi elnököt sem, Trumpot azonban mérhetetlenül idegesítette Kína erőfitogtatása – vagy az, hogy őt nem hívták meg. Sok tanulsága van a pekingi parádénak, amely eddig csak vásári mutatványnak volt jó. Vajon most több ennél?
Ebben a rendszerben a gyerekek, a fiatalok nincsenek biztonságban
A politikusok összecsapnak a gyermekotthonokról kiderült borzalmas esetek miatt, miközben a civilek értelmes követelését az úgynevezett gyermekvédelem hivatalos képviselői lesöprik az asztalról.
Józsefváros saját forrásból ajánl bérlakásokat azoknak, akiktől elvesz az állam
Régóta húzódik a Diószegi utcában és környékén lakók ügye. A kormány a Nemzeti Közszolgálati Egyetem bővítését tervezi, és einstandolta az önkormányzat bérházait. Pikó András polgármester saját kézbe veszi az ügyet: hamarosan 160 családot kell elszállásolniuk.
Amit csak ők tudnak
A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.
Hová futnál?
Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.
Cserbenhagyás
A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.
Irányított hálózatok
A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.
Kozmikus dramaturgia
E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.
A klezmer szelleme
Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.
Aki a hidegből jött
Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.
Nincs az a Rippl-Rónai, amellyel gyógyítani lehetne a szellem hiányát
