A gödöllői HÉV vonalának híres állomása Nagyicce, ami nem városrészt jelöl, hanem az egykori kocsmát, ami állítólag már a 18. század végén üzemelt. De amikor 1888-ban – még csak Cinkotáig – megindult a helyiérdekű, már az összes állomáshoz és megállóhelyhez szervesen kapcsolódott valamiféle vendéglátóhely, és ez nagyjából száz éven át változatlan maradt. A mai utasok inkább otthon múlatják az időt (vagy legalábbis nem a HÉV-megállóban), de úgy tűnik, vannak még, akik e múlt századi hagyományba kapaszkodnak. Itt van mindjárt Nagyicce és Sashalom állomások között, a Veres Péter út 29. alatt az a kerthelyiség, ami stílusosan a Saskert nevet viseli, bár a külsőségeket illetően az időutazás csak 20 évre visszamenő. A tüdőszín falú családi ház, a homlokzatra festett fehér sas, a „Saskert Vendéglő” felirat betűtípusa mind-mind a kilencvenes éveket idézi, miként a rönkfából ácsolt kinti asztalok is. Honlapjuk szerint 2012-ben nyitottak, tavaly megújultak, de ennél sokkal fontosabbnak tűnik, hogy: „hagyományos, magyaros ételeket és pecsenyéket” kínálnak a „gasztronómia szerelmeseinek”. Mindezt a magyaros ízelítő nevű hidegtál (1490 Ft) nem erősíti meg. Az átlagos szárazkolbászon és a lila hagymán kívül semmi értékelhető nincs a tányéron, ha csak az ipari ementálit, a gépsonkát és az íztelen paradicsomot nem akarjuk lepontozni. A fokhagymakrémleves (890 Ft) csak azért jobb egy fokkal, mert azt tulajdonképpen nem lehet elrontani. Nagyon. A kecskesajt roston, pesztós salátával, ropogós paradicsomos bagettel (2190 Ft) három hajszálvékony sajtot, sűrű, ízetlen salátát (pesztó nuku) és a már ismert paradicsomot jelenti, a békebeli óriás bécsi szelet (1990 Ft) nem titkoltan rántott sertésborda, a csípős marhapörkölttel töltött ún. tüzes tócsni (1990 Ft) meg egyáltalán nem csíp. Különben a húsok hozzák az átlagot, az pedig már-már megható, hogy mindhárom ételt (lásd képünk) ugyanolyan sárgarépa-saláta kombinációval díszítették. Azért kíváncsiak lennénk, hogy mit szólnának ehhez az ételdekorhoz vagy a gépsonkához azok, akik valóban a „gasztronómia szerelmeseinek” tartják magukat. Röhögnének? Felháborodnának? Nos, ez az, amit mi már soha nem fogunk megtudni.
Figyelmébe ajánljuk
Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?
A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.
Szemrevaló: A fény
Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).
Szemrevaló: Gépek tánca
Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.
Le nem zárt akták
A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.
Ingyen Carlsberg
Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).
Utánunk a robotok?
A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.
Túlélni a békét
Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.
Csehország választás után: van ok aggodalomra, de reményre is
A „nemzeti brain rot” működik és működni fog, amíg kitart a Fidesz gazdasági hátországa
A belülről bomlasztók
Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.
„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”
A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.
A Bolsonaro-végjáték
Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.