A gödöllői HÉV vonalának híres állomása Nagyicce, ami nem városrészt jelöl, hanem az egykori kocsmát, ami állítólag már a 18. század végén üzemelt. De amikor 1888-ban – még csak Cinkotáig – megindult a helyiérdekű, már az összes állomáshoz és megállóhelyhez szervesen kapcsolódott valamiféle vendéglátóhely, és ez nagyjából száz éven át változatlan maradt. A mai utasok inkább otthon múlatják az időt (vagy legalábbis nem a HÉV-megállóban), de úgy tűnik, vannak még, akik e múlt századi hagyományba kapaszkodnak. Itt van mindjárt Nagyicce és Sashalom állomások között, a Veres Péter út 29. alatt az a kerthelyiség, ami stílusosan a Saskert nevet viseli, bár a külsőségeket illetően az időutazás csak 20 évre visszamenő. A tüdőszín falú családi ház, a homlokzatra festett fehér sas, a „Saskert Vendéglő” felirat betűtípusa mind-mind a kilencvenes éveket idézi, miként a rönkfából ácsolt kinti asztalok is. Honlapjuk szerint 2012-ben nyitottak, tavaly megújultak, de ennél sokkal fontosabbnak tűnik, hogy: „hagyományos, magyaros ételeket és pecsenyéket” kínálnak a „gasztronómia szerelmeseinek”. Mindezt a magyaros ízelítő nevű hidegtál (1490 Ft) nem erősíti meg. Az átlagos szárazkolbászon és a lila hagymán kívül semmi értékelhető nincs a tányéron, ha csak az ipari ementálit, a gépsonkát és az íztelen paradicsomot nem akarjuk lepontozni. A fokhagymakrémleves (890 Ft) csak azért jobb egy fokkal, mert azt tulajdonképpen nem lehet elrontani. Nagyon. A kecskesajt roston, pesztós salátával, ropogós paradicsomos bagettel (2190 Ft) három hajszálvékony sajtot, sűrű, ízetlen salátát (pesztó nuku) és a már ismert paradicsomot jelenti, a békebeli óriás bécsi szelet (1990 Ft) nem titkoltan rántott sertésborda, a csípős marhapörkölttel töltött ún. tüzes tócsni (1990 Ft) meg egyáltalán nem csíp. Különben a húsok hozzák az átlagot, az pedig már-már megható, hogy mindhárom ételt (lásd képünk) ugyanolyan sárgarépa-saláta kombinációval díszítették. Azért kíváncsiak lennénk, hogy mit szólnának ehhez az ételdekorhoz vagy a gépsonkához azok, akik valóban a „gasztronómia szerelmeseinek” tartják magukat. Röhögnének? Felháborodnának? Nos, ez az, amit mi már soha nem fogunk megtudni.
Figyelmébe ajánljuk
A számok csapdája - benyújtották a 2026-os költségvetési törvényt
Eddig is jó volt minden, de most már aztán végképp az lesz – hirdeti a 2026-os költségvetés tervezete. Családok, nyugdíjasok, harcba! De nem úgy, mert békét hirdetünk, amúgy kövér védelmi kiadással.
Robert F. Prevost személyében először választottak amerikai pápát
Mindent Gyurcsány sem bír ki
Nulladik fázis, avagy kimondani végre, hogy mi veszélyezteti a magyarok biztonságát
Hurrá, itt a gyár!
Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.
Profán papnők
Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügynökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.
Goebbels nélkül Hitler nem tudta volna elhitetni, hogy a német nép őt választotta vezérének
Viszonyítási pontok
Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.
Kliséből játék
A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.
Egy tanulságos kiállítás arról, hogyan hajlítják meg a múltat az oroszoknál és nálunk
Paul Auster új, magyarul megjelent kötetében az emberi kötődés törékenységéről mesél
