A rendszerváltás után sorra szűntek meg azok az éttermek, presszók és kocsmák, amelyek a nyolcvanas évek elején még ugyanolyan örök életűnek tűntek, mint a népi demokrácia. Nem csoda, hogy amelyek túlélték a történelmi változást, egyből megkapták a legendás jelzőt, ami ugyan méretes túlzás volt, de mindenkinek jólesett.
Ráadásul még most is érnek meglepetések. Épp tíz évvel ezelőtt (Magyar Narancs, 2010. január 28.) csodálkoztunk rá, hogy a Nyugati közelében, a lipótvárosi Bihari János utcában hasonlóképp működik a Szlovák Söröző, mint a hetvenes-nyolcvanas években: szlovák sörök, sztrapacska, ételszag, de azért mégsem teljesen ugyanúgy. A Szlovák a régi időkben este 7-től állandó telt házzal üzemelt, 2010-ben az utcáról beesve is simán kaptunk asztalt, sőt bokszot. Ha akkor tippelni kellett volna, két-három évet adtunk volna neki, pedig akkoriban még senki nem emlegetett „gasztrorobbanást”, Magyarország még erősen a 10 millió zabagép, és nem a 10 millió sztárséf országa volt. Csakhogy a Szlovák Söröző az idén is változatlan módon várja kedves vendégeit. Úgy tűnik, a felújítás továbbra is elkerülte, de van egy igazi meglepetés: az ételszagot nem érezni annyira. S mintha többen is lennének…
A felszolgálás kedvetlen, de nem tapintatlan, a gombaleves (560 Ft) sűrű, változó hőmérsékletű, de semmit nem spóroltak ki belőle, és az íze se rossz. A káposztás sztrapacska (1890 Ft) hatalmas adag, az ízekkel itt sincs baj, ahogy a káposztával sem, de az „alap” inkább nokedli, nekünk úgy tűnt, hogy sosem látott krumplit. A nyitrai finom falatok (2590 Ft) valójában bundás disznóhús sonkás rizzsel, reszelt sajttal (képünkön). Ezt tíz éve is megkóstoltuk (1900 Ft), akkor nagysága és olajozottsága volt a legemlékezetesebb, most az utóbbival szerencsére nem találkozunk. A hús rendben van, a panír egy kicsit nyers, a sonka meg a rizs kifogástalan. A hagyományokhoz híven a somlói galuska (770 Ft) is méreten felüli. Ettünk már rosszabbat is.
