étel, hordó

Szlovák Söröző

  • ételhordó
  • 2020. március 27.

Gasztro

A rendszerváltás után sorra szűntek meg azok az éttermek, presszók és kocsmák, amelyek a nyolcvanas évek elején még ugyanolyan örök életűnek tűntek, mint a népi demokrácia. Nem csoda, hogy amelyek túlélték a történelmi változást, egyből megkapták a legendás jelzőt, ami ugyan méretes túlzás volt, de mindenkinek jólesett.

Ráadásul még most is érnek meglepetések. Épp tíz évvel ezelőtt (Magyar Narancs, 2010. január 28.) csodálkoztunk rá, hogy a Nyugati közelében, a lipótvárosi Bihari János utcában hasonlóképp működik a Szlovák Söröző, mint a hetvenes-nyolcvanas években: szlovák sörök, sztrapacska, ételszag, de azért mégsem teljesen ugyanúgy. A Szlovák a régi időkben este 7-től állandó telt házzal üzemelt, 2010-ben az utcáról beesve is simán kaptunk asztalt, sőt bokszot. Ha akkor tippelni kellett volna, két-három évet adtunk volna neki, pedig akkoriban még senki nem emlegetett „gasztrorobbanást”, Magyarország még erősen a 10 millió zabagép, és nem a 10 millió sztárséf országa volt. Csakhogy a Szlovák Söröző az idén is változatlan módon várja kedves vendégeit. Úgy tűnik, a felújítás továbbra is elkerülte, de van egy igazi meglepetés: az ételszagot nem érezni annyira. S mintha többen is lennének…

A felszolgálás kedvetlen, de nem tapintatlan, a gombaleves (560 Ft) sűrű, változó hőmérsékletű, de semmit nem spóroltak ki belőle, és az íze se rossz. A káposztás sztrapacska (1890 Ft) hatalmas adag, az ízekkel itt sincs baj, ahogy a káposztával sem, de az „alap” inkább nokedli, nekünk úgy tűnt, hogy sosem látott krumplit. A nyitrai finom falatok (2590 Ft) valójában bundás disznóhús sonkás rizzsel, reszelt sajttal (képünkön). Ezt tíz éve is megkóstoltuk (1900 Ft), akkor nagysága és olajozottsága volt a legemlékezetesebb, most az utóbbival szerencsére nem találkozunk. A hús rendben van, a panír egy kicsit nyers, a sonka meg a rizs kifogástalan. A hagyományokhoz híven a somlói galuska (770 Ft) is méreten felüli. Ettünk már rosszabbat is.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.