chili&vanília

Tepsi börek

Gasztro

Bárányhúsos rakott rétes – tepsi börek

Börek, burek, burekas – különböző változatai a Balkánon és a Közel-Keleten is népszerűek. Ahány régió, annyiféle töltelék és forma. A török konyhában is kiemelt szerepe van, többnyire sósan készítik, zöldségekkel, sajttal, túróval, spenóttal, krumplival vagy hússal töltve. Akadnak különlegesebb, helyi verziói is, a grúz határhoz közeli, Rize tartományban például édesen, pudinggal töltve, porcukorral meghintve a legnépszerűbb (ún. laz böregi), a Fekete-tenger partján szardellával is rétegezik, az egyik univerzálisan kedvelt alapbörek pedig a su böregi, azaz vizes börek, ehhez a lapokat pár másodpercre forró vízbe mártják, utána rakják tepsibe morzsolt sajttal és kevés petrezselyemmel.

A tepsi börek tepsiben készül (a török nyelvből vettük át magát a szót is), és leginkább egy rétegezett, lasagne-szerű tészta, amelyet sokféle töltelékkel, a leggyakrabban spenóttal, fetasajttal, máskor hússal vagy akár tört burgonyával töltenek. Az eredeti, török konyhában a mi réteslapunk és a leveles tésztánk közötti vastagságú, ún. yufkalappal készítik. Könnyen hozzáférhető török élelmiszerüzletekben (pl. a Troya török szupermarketben), érdemes felkutatni. Ezzel a legfinomabb, mert a tészta lágy és szaftos lesz (de réteslappal is működik). Frissen, langyosan a legfinomabb, de jól bírja a strapát és a hűtést is, kiváló vendégváró. A bárányhúsos változat némi utóhúsvéti, tavaszi hangulatot hoz, de spenóttal, mángolddal, kecskesajttal, fetával is remek.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)