Az elmúlt években végigsöpört a világon a saksukaőrület. A „Közel-Kelet lecsója” ma már nem egzotikus különlegesség, hanem brunch- és reggelizőhelyek, bisztrók szinte elmaradhatatlan fogása. Bár elsősorban a kortárs izraeli konyha felől indult el a világhírnév felé, valójában Észak-Afrikából vándorolt a Közel-Keletre, ahol az ötvenes években betelepülő tunéziai és líbiai zsidók honosították meg. Többnyire abban a serpenyőben tálalják, amelyben készül, és számos változata létezik – eltérhet a paradicsom és a paprika aránya, a fűszerezés, a belekerülő egyéb zöldségek fajtái, Tunéziában például gyakran főznek bele articsókát vagy lencsét, Izraelben nem ritka a padlizsán. Ami sosem hiányozhat, az a lepénykenyér – a pita –, esetleg sós kalács, amellyel a fűszeres mártást tunkolja az ember. Mint minden ennyire elterjedt és világszerte népszerű fogásnak, a saksukának is számos új fajtája alakult ki, crossover stílusban gyakran különböző kultúrák találkozása tükröződik a serpenyőben – találkozhatunk indiai fűszerezésű, spenótos verzióval, vagy darált hússal dúsított, „bolognai” saksukával is. Az alábbi – a kortárs izraeli konyhában – már megszokott, zöld változat spenóttal és sok zöld fűszerrel készül, az évszak már tálcán kínálja a hozzávalókat, és akár a húsvéti brunch asztal egyik fogása is lehet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
