„Itt valami személyes köszöntőmnek kellene lennie, de én egyáltalán nem vagyok író típus. Viszont nagyon is jól tudok főzni! Tökéletesen kiválogatom a legjobb alapanyagokat, képes vagyok az elkészült ételeket szépen szervírozni és mind ezáltal jóllaktatni bárkit!” – ígéri a Ráday utca 12. alatt működő hely tulajdonosa, kár, hogy a szép szervírozást most csak elképzelni lehet. Bár az is igaz, hogy az áprilisi tél miatt eleve kihagynánk a teraszt.
A szervírozást illetően a csomagolt árura sem panaszkodhatunk: az ételurnák újrafelhasznált papírból készültek a hírhedt hungarocell helyett, de a szilárd ételeket plusz alufóliába is csomagolták. Erre a hőmérséklet megtartása miatt lehetett szükség, ugyanakkor pazarlásnak tűnik, nehéz igazságot tenni.
De abban nem lehet vita, hogy a sózott hering (2590 Ft) a legjobb bevezetés. Mondhatnánk: íme, a szusimániára adott csattanós válasz az ősidőkből, bár itt szó sincs a hal becsomagolásáról. Annál jobban a nélkülözhetetlen hozzávalókról: a fekete kenyér, a pácolt hagyma és a főtt krumpli tökéletes kiegészítők. A szoljanka ugyanolyan népi leves, mint nálunk a gulyás, de még annál is szabadabban kezelik. Az a lényeg, hogy minél sűrűbb legyen és minél több minden kerüljön bele, legyen szó káposztáról, gombáról, húsokról és répáról. Mindez azt jelenti, hogy a színvonal változhat, de nem lehet nem jóllakni tőle. Ennek megfelelően a „kozák módra” készült szoljanka (1990 Ft) is beillik főételnek, a nívóra sem lehet panasz, bár a belevalónak ígért ötféle kolbász erős túlzásnak tűnik. Persze az is lehet, hogy csak az ízük ugyanolyan.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
