étel, hordó

Vas Manci

  • ételhordó
  • 2019. október 12.

Gasztro

Az idei nyár a Vas utcában kezdődött, a Club 93 talpalatnyi teraszán (Kertész lesek, 2019. június 20.), ami ugyan a vártnál kisebb csalódást okozott, de azt álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ugyancsak a Vas utcában fogunk elbúcsúzni a nyártól. Ilyenkor illene az Apostol együttessel dúdolni a Búcsúzik a nyár című slágert – „Magamtól kérdezem csupán / Mi jöhet ezután?” –, hiszen kétségtelen a Vas utca belvárosi jellege és egyetemi „aurája”, mégis túlzás lenne valamiféle gasztromiai túraútvonalnak kikiáltani.

Az már a nyár elején is feltűnt, hogy a Club 93-mal szemben távol-keleti büfé kelleti magát, ám a 3-as számú ház alatt működő egységet nem vettük észre, mivel éppen tatarozták a házat. Azóta elbontották az állványzatot, így a csak néhány éve működő Vas Manci immár teljes pompájában tárul a járókelők elé, ami négy, járdára kitett asztalt, illetve a „terasznál” nem sokkal nagyobb belső helyiséget jelent – persze barátságosabb, mint az utcafront.

Az elnevezésről valami B kategóriás dizőz jut az eszünkbe nyolcvan évvel azelőttről, de nagyobbat nem is tévedhetnénk. A hely a mediterrán konyhára specializálódott, mindenféle tapaszok és tálak vannak, az étlapon véletlenül sincs olyan fogás, ami ismerős a hazai választékból. A karfiolkrém gyömbérrel és korianderrel (550 Ft) legalább annyira izgalmas, mint amennyire példa nélküli. Nem csíp és nem émelyít, ráadásul fantasztikus kenyeret kapunk hozzá. Választhatunk, hogy hidegen vagy forrón szeretnénk-e a török joghurtos zöldséglevest (890 Ft), de nem bánjuk, hogy nem kérünk melegítést. Bekötött szemmel üdítőitalnak mondanánk, legfeljebb attól jönnénk zavarba, hogy túl sok benne a szilárd adalék. A grúz grillezett padlizsánról (2490 Ft) a grúz pizza, vagyis a hacsapuri jut az eszünkbe, mivel ennek is hajó alakja van. Más hasonlóság nincs, a padlizsán ellenére is könnyed fogásról van szó, amit különösen feldob a zöldségkrémes töltelék. De a baszk sajttorta (1100 Ft) sem olyan, mint a szokásos sajttorták. Tésztája, mint a pitéé, ráadásul a benne lévő „sajtot” is sokkal könnyedebbre keverték, mint ahogy a közismert névrokonnál megszokhattuk.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.