étel, hordó

Vas Manci

  • ételhordó
  • 2019. október 12.

Gasztro

Az idei nyár a Vas utcában kezdődött, a Club 93 talpalatnyi teraszán (Kertész lesek, 2019. június 20.), ami ugyan a vártnál kisebb csalódást okozott, de azt álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ugyancsak a Vas utcában fogunk elbúcsúzni a nyártól. Ilyenkor illene az Apostol együttessel dúdolni a Búcsúzik a nyár című slágert – „Magamtól kérdezem csupán / Mi jöhet ezután?” –, hiszen kétségtelen a Vas utca belvárosi jellege és egyetemi „aurája”, mégis túlzás lenne valamiféle gasztromiai túraútvonalnak kikiáltani.

Az már a nyár elején is feltűnt, hogy a Club 93-mal szemben távol-keleti büfé kelleti magát, ám a 3-as számú ház alatt működő egységet nem vettük észre, mivel éppen tatarozták a házat. Azóta elbontották az állványzatot, így a csak néhány éve működő Vas Manci immár teljes pompájában tárul a járókelők elé, ami négy, járdára kitett asztalt, illetve a „terasznál” nem sokkal nagyobb belső helyiséget jelent – persze barátságosabb, mint az utcafront.

Az elnevezésről valami B kategóriás dizőz jut az eszünkbe nyolcvan évvel azelőttről, de nagyobbat nem is tévedhetnénk. A hely a mediterrán konyhára specializálódott, mindenféle tapaszok és tálak vannak, az étlapon véletlenül sincs olyan fogás, ami ismerős a hazai választékból. A karfiolkrém gyömbérrel és korianderrel (550 Ft) legalább annyira izgalmas, mint amennyire példa nélküli. Nem csíp és nem émelyít, ráadásul fantasztikus kenyeret kapunk hozzá. Választhatunk, hogy hidegen vagy forrón szeretnénk-e a török joghurtos zöldséglevest (890 Ft), de nem bánjuk, hogy nem kérünk melegítést. Bekötött szemmel üdítőitalnak mondanánk, legfeljebb attól jönnénk zavarba, hogy túl sok benne a szilárd adalék. A grúz grillezett padlizsánról (2490 Ft) a grúz pizza, vagyis a hacsapuri jut az eszünkbe, mivel ennek is hajó alakja van. Más hasonlóság nincs, a padlizsán ellenére is könnyed fogásról van szó, amit különösen feldob a zöldségkrémes töltelék. De a baszk sajttorta (1100 Ft) sem olyan, mint a szokásos sajttorták. Tésztája, mint a pitéé, ráadásul a benne lévő „sajtot” is sokkal könnyedebbre keverték, mint ahogy a közismert névrokonnál megszokhattuk.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.