étel, hordó

Vas Manci

  • ételhordó
  • 2019. október 12.

Gasztro

Az idei nyár a Vas utcában kezdődött, a Club 93 talpalatnyi teraszán (Kertész lesek, 2019. június 20.), ami ugyan a vártnál kisebb csalódást okozott, de azt álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ugyancsak a Vas utcában fogunk elbúcsúzni a nyártól. Ilyenkor illene az Apostol együttessel dúdolni a Búcsúzik a nyár című slágert – „Magamtól kérdezem csupán / Mi jöhet ezután?” –, hiszen kétségtelen a Vas utca belvárosi jellege és egyetemi „aurája”, mégis túlzás lenne valamiféle gasztromiai túraútvonalnak kikiáltani.

Az már a nyár elején is feltűnt, hogy a Club 93-mal szemben távol-keleti büfé kelleti magát, ám a 3-as számú ház alatt működő egységet nem vettük észre, mivel éppen tatarozták a házat. Azóta elbontották az állványzatot, így a csak néhány éve működő Vas Manci immár teljes pompájában tárul a járókelők elé, ami négy, járdára kitett asztalt, illetve a „terasznál” nem sokkal nagyobb belső helyiséget jelent – persze barátságosabb, mint az utcafront.

Az elnevezésről valami B kategóriás dizőz jut az eszünkbe nyolcvan évvel azelőttről, de nagyobbat nem is tévedhetnénk. A hely a mediterrán konyhára specializálódott, mindenféle tapaszok és tálak vannak, az étlapon véletlenül sincs olyan fogás, ami ismerős a hazai választékból. A karfiolkrém gyömbérrel és korianderrel (550 Ft) legalább annyira izgalmas, mint amennyire példa nélküli. Nem csíp és nem émelyít, ráadásul fantasztikus kenyeret kapunk hozzá. Választhatunk, hogy hidegen vagy forrón szeretnénk-e a török joghurtos zöldséglevest (890 Ft), de nem bánjuk, hogy nem kérünk melegítést. Bekötött szemmel üdítőitalnak mondanánk, legfeljebb attól jönnénk zavarba, hogy túl sok benne a szilárd adalék. A grúz grillezett padlizsánról (2490 Ft) a grúz pizza, vagyis a hacsapuri jut az eszünkbe, mivel ennek is hajó alakja van. Más hasonlóság nincs, a padlizsán ellenére is könnyed fogásról van szó, amit különösen feldob a zöldségkrémes töltelék. De a baszk sajttorta (1100 Ft) sem olyan, mint a szokásos sajttorták. Tésztája, mint a pitéé, ráadásul a benne lévő „sajtot” is sokkal könnyedebbre keverték, mint ahogy a közismert névrokonnál megszokhattuk.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.