kertész lesek

Yiddishe Mamma Mia

  • kertész lesek
  • 2014. október 25.

Gasztro

A Gozsdu udvar leginkább turistalátványosság, bár azt a pofátlan lehúzást, ami, mondjuk, a Váci utca vagy a Bazilika környékét jellemzi, nem tapasztalni. Valószínűleg azért, mert kifinomultabbak az itteni módszerek. Itt van mindjárt a vasárnapi ún. kirakodóvásár, amit „budapesti Portobellóként” hirdetnek, és ahol „kellemes zenék mellett válogatott művészek, kézművesek egyedi munkáit, illetve értékes műtárgyakat, régiségeket csodálhat meg az erre nyitott, igényes közönség”.

Nos, vasárnap délután valóban láttunk néhány árust, az egyikük például kicsinyített willendorfi Vénuszt meg Rodineket árult mint értékes műtárgyakat – legalábbis az árakból erre következtettünk. Az viszont tetszik, hogy egymásba érnek bár a vendéglátóhelyek, mégis csak egyetlen palifogó (nyitott étlappal hadonászó, járókelőket megszólító) leányzóba botlunk. A választék tehát a bőségesnél is bőségesebb, magunk sem tudjuk, hogy végül miért épp a Yiddishe Mamma Mia (YMM) nevű hely teraszán kötünk ki. De ha már így alakult, lássuk, hogy eredeti vagy csak inkább eredetieskedő e hely, ahol a zsidó és az olasz konyha alkímiai menyegzőjét ígérik. „Tradicionális ételeink mellett megfigyelhetjük, ahogy szerelembe esik e két nép konyhája, és egyesül. Tanúi lehetünk, ahogy a mesés Kelet találkozik félúton a mediterrán Déllel krém formájában egy bruschettán” – így az ajánló. Nem csoda, hogy ezek után elsőre olyan fogások ugranak be, mint a bolognai pászka vagy ludaskása aglio di olio, a felszolgáló azonban olyan lelkesen ajánlja a libacombot (3500 Ft), hogy csak egy pillantást vetünk az étlapra, így – bár erre csak ebéd után döbbenünk rá – az olasz–zsidó nászt, egyáltalán az olaszt hanyagoljuk. A levesek közül az ököruszály jöhet maceszgombóccal (950 Ft), amit sokszor neveznek a levesek királyának. Hát, itt nem annyira különleges, de azért megjárja. A gombóc kitűnő, de a farok nem tesz hozzá annyit, hogy többre értékeljük egy rendes húslevesnél. A sólet córesz (1900 Ft) viszont tényleg pompás, annak ellenére, hogy pont a lényeg, a hús hiányzik belőle, de épp azért választottuk a szerényebb kiszerelést, hogy legyen hely a libacombnak. (Dehogy azért! Sokkal olcsóbb volt – K. L.)

Röviden: érdemes volt elfogadni az ajánlatot. A comb épp akkora és annyira ropogós, amennyire kell, a húsban semmiféle kellemetlen mellékes, a tálalás is szép, a tört burgonya is, de a lila káposzta a legjobb, amit aszalt szilvával bolondítottak meg, és akár önmagában (tetején főtt tojással?) is megállná a helyet. Ha nincs jobb dolguk, a Márton-napot töltsék a Gozsdu udvarban! De a szilvás, körtés macesztortát (950 Ft) nem muszáj kipróbálni.

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.