A Dunakanyarban, a 12-es út mentén elterülő verőcei szabadstrand az igényesebbek közül való: a parton gondozott park és röplabdapálya, az út túloldalán további sport- és egyéb játszóterek várják a vendéget, de természetesen a halbüfé-lángosozó sem hiányozhat. Ám úgy tűnik, a vendéglátóipari szolgáltatások nem állnak meg ezen a szinten, száz méteren belül több „rendes” éttermet is találhatunk. Például a Zöld Disznót, amiről nem a „lerázós mese”, de nem is a magyar kártya zöld ásza ugrik be, hanem a favicc: a zöld disznó legelészik a zöld mezőn, arra megy a farkas, de nem eszi meg, mert nem veszi észre, arra megy a tehén, és megeszi, mert nem veszi észre. Nos, mi háromszor megyünk el a bisztró előtt, míg megtaláljuk a bejáratot – szerencsénkre! A folyóra néző terasz a megtestesült idill, már az is fantasztikus, ha csak ücsöröghetünk itt egy órát. Ráadásul nemcsak nyáron, de – beüvegezve – a hidegebb évszakokban is nyitva tartanak, a nagy kánikulában különösen jólesik elképzelni, hogy milyen lehet innen az úszó jégtáblák látványa.
A fogasfiléből készült halászlébe (1100 Ft) muszáj tenni egy kis erőset, különben alig érezni az ízét, ami persze dicséretnek is beillik, hiszen nem tapasztaljuk azt a pocsolyás mellékest, ami máshol igen gyakran előfordul. Ellenben a dunai süllőburgerről (1950 Ft) csak jókat mondhatunk. Szó sincs gyanús pogácsáról, kellemesen omlós, remek ízű (joghurtos szósszal felzaklatott) halszeletet rejt a ropogós magvas zsemle, sőt a steakburgonya is jobb az átlagnál. Dicséret illeti a bazsalikomos mustárban – „Zöld Disznó módra” – érlelt bélszíncsíkokat (2850 Ft), miként a fészekként szolgáló friss salátát is, viszont szó szerint erős túlzás a távol-keleti ízeket idéző szósz, ám a héjában sült krumpli pontosan olyan, mint a burger steakburgonyája.
Verőcei galuskával (850 Ft) nyugtázzuk a napot, ami olyan, mint a somlói galuska, csak még olyanabb, ugyanis Esterházy-tortalappal, dupla adag csokoládéval és extra gyümölcsökkel dobták fel.
