chili&vanília

Zöldet zölddel

Gasztro

Az évszakos körforgásban most következik az a bizonyos kritikus három hét, amikor fejben és lélekben már tavaszt érzékelünk, a piacon azonban még csak éppen hogy indulgat a medvehagyma, egyéb tavaszi újdonság még nemigen látható.

Az évszakos körforgásban most következik az a bizonyos kritikus három hét, amikor fejben és lélekben már tavaszt érzékelünk, a piacon azonban még csak éppen hogy indulgat a medvehagyma, egyéb tavaszi újdonság még nemigen látható. Ilyenkorra már annyira ki van éhezve a szervezetünk a friss, ropogós zöldekre és vitaminokra, hogy nem győzünk feltöltekezni belőlük, már amiből tudunk. Az alábbi csupazöld saláta igazi vitaminbomba, ráadásul nagyon mutatós és praktikus is. Az avokádó rendkívül egészséges, magas, jófajta telítetlenzsír-tartalma a testnek és a bőrnek is jót tesz (érdemes belőle mindig egy kis darabot elcsenni, és összetörve az arcra kenni pakolásnak, csodákat művel, viszont más ne legyen jelen ennek megtapasztalásánál). Sajnos, mint mára kiderült, az óriásira növekedett kereslet miatt az ökológiai lábnyoma igen magas, ezért az én konyhámban nem rendszeres, csak alkalmi, ünnepi látogató, például az alábbi salátában, amelyben a zöldségek levével összekeveredve, extra krémes öntetté olvad. Böjti időszakban magában vagy hal mellé is nagyszerű, de sült csirke, rántott hús mellé is passzol, sőt, akár a húsvéti ünnepi asztalon is megállja majd a helyét a főtt sonka köreteként. Puha, érett avokádó szükséges hozzá, ha ilyet nem kapunk, akkor tegyük az éretlen avokádót papírzacskóba egy banánnal együtt, a kulináris varázslatnak köszönhetően így egy-két nap alatt utóérik.

 

Csupazöld vitaminsaláta avokádóval

Hozzávalók (2–4 adag)

1 kígyóuborka, magja eltávolítva, felkockázva

1 zöldalma, felkockázva

1 karalábé, meghámozva, felkockázva

1 avokádó, felkockázva

1 zöldcitrom vagy ½ citrom leve

 

Öntet:

1 evőkanál fehérborecet

só, bors

1 kávéskanál méz

½ kávéskanál mustár

½ friss csilipaprika, kimagozva, finomra aprítva

3 evőkanál olívaolaj

 

Az öntetet abban a tálban állítjuk össze, amelyikben majd bekeverjük a salátát (így edényt spórolunk): az ecethez adjuk a sót, borsot, elkeverjük, hogy feloldódjon. Hozzáadjuk a mézet, a dijoni mustárt és a csilit, elkeverjük, majd lassan, fokozatosan, vékony sugárban hozzákeverjük az olívaolajat, hogy sűrű, fényes emulzió képződjön. A kígyóuborkát hosszában félbevágjuk, a magos részét kiskanállal kikaparjuk, eltávolítjuk (ez nagyon vizessé tenné a salátát), majd egész apró kockákra vágjuk (hámozni nem szükséges). A karalábét meghámozzuk, és ugyanolyan méretűre kockázzuk, mint az uborkát. A zöld­almát szintén, de azt nem kell meghámozni. Összeforgatjuk az öntettel. Az avokádót csak tálalás előtt dolgozzuk fel, mert megbarnulna, a többit néhány órával korábban elő lehet készíteni. Az avokádót félbevágjuk, magját eltávolítjuk, evőkanállal kiemeljük a héjából, majd felkockázzuk, és a többi zöldséghez adjuk. Meglocsoljuk a zöldcitrom- vagy citromlével.

Mautner Zsófi rovata. Blogját lásd: www.chiliesvanilia.hu

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.