A Budapesttől 55 kilométerre fekvő Rétságon évtizedeken át állomásozó, első lépcsős páncélos alakulat nemcsak a Varsói Szerződés pörölye volt, de a település fejlődésének záloga is. Az egykor alig ezer lelkes Nógrád megyei falu a honvédségi jelenlét következtében a hetvenes évekre tipikus szocialista kisvárossá vált: lakótelep, áruház, könyvtár és művelődési központ épült az akkori divatnak megfelelően inkább praktikus, mint esztétikus megfontolások alapján. A laktanyát 1997-ben hagyta el az utolsó katona, de a városkép azóta sem változott sokat. Rétság mégsem tűnik annyira reménytelen helynek, mint más nógrádi települések. „Nem tudunk jobbítani a helyzeten: mert képtelenség jobb statisztikát produkálni, mint az évek óta fennálló bűntelenség – nyilatkozta az ottani rendőrkapitány két évvel ezelőtt a Zsaru magazinnak, amit azzal magyarázott, hogy a főváros közelebb esik Rétsághoz, mint a megyeszékhely, és szerinte „ez a földrajzi közelség kedvez a befektetőknek és a munkaerő-áramlásnak”, ide „indiai, koreai beruházók jönnek, összeszerelő munkahelyek tucatjait, százait teremtve”.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
