A "Közgazdaságtudomány tökfejeknek" című könyvet ajánlja a Ryanair Nagy Mártonnak

  • narancs.hu
  • 2022. június 14.

Gazdaság

Michael O’Leary vezérigazgató azt kéri, vonják vissza az „ostoba” extraprofitadót.

Újabb közleményben utasította el a Ryanair a kormány által kivetett extraprofitadót. A fapados légitársaság, amely a múlt héten "több mint hülyeség"-nek nevezte a légi utasokra kivetett különadót, most azt közölte: kedden felszólították Nagy Márton gazdaságfejlesztési minisztert, hogy adjon magyarázatot a következőkre:

  • A légitársaságokat a magyar családok védelmében terhelik az új adóval, miközben a szektor a koronavírus és az orosz-ukrán háború miatt rekordveszteségektől szenved.
  • Miért kell a magyar családoknak és az ideutazóknak magasabb jegyárat fizetniük, amikor a magyarországi légiközlekedés is két éve szenved a Covid és Ukrajna miatt?
  • Hogyan segíti a magyar családokat a légiközlekedési adó?

A Ryanair közleménye szerint ez a különadó

nem extraprofit-adó, hanem egy országúti rablás egy olyan kormánytól, ami teljesen elszakadt a valóságtól.

A közlemény idézi a Ryanair vezérigazgatója, Michael O’Leary szavait:

„Az érthető, hogy Magyarország miért vet ki extraprofit-adót az olaj-és gázszektorra, amely az orosz-ukrán háború miatt váratlan nyereségre tett szert. De az, hogy az extraprofit-adót a légiközlekedési szektorra kiterjesztik, ami küzd a talpraállásért a 2 évig tartó koronavírus-járvány és az ukrán háború után, azt mutatja, hogy Nagy miniszterúr elfelejtette a közgazdaságtant.”

A Ryanair-vezér fel is ajánlotta, hogy küld Nagy Mártonnak egy könyvet, a "Közgazdaságtan kezdőknek" címűt (egy könyvsorozatra utalva). O’Leary azt kéri Nagy Mártontól, hogy vonja vissza ezt az „ostoba” adót, vagy legalábbis korlátozza azt az olyan iparágakra, mint az olaj vagy a gáz, amelyek váratlan nyereséget termelnek, és ne a légitársaságokra, amelyek rekord veszteséget jelentenek.

A Ryanair reagált az ellene indított fogyasztóvédelmi vizsgálatra is, amit üdvözölnek, és azt javasolják, hogy a vizsgálatot arra is ki kellene terjeszteni, hogy hogyan vethet ki a magyar kormány „extraprofit-adót” egy veszteséges iparágra. Amikor a veszteséges légitársaságok megpróbálnak talpra állni, a legutolsó dolog, amire nekik, vagy az utasoknak szükségük van, az egy újabb adó, közölték.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.