Terjeszkedik a kormánypárti közért

A magyar lánc szebben csörög

  • Tamás Gábor
  • 2011.12.03 12:11

Gazdaság

A Fidesznek oly kedves CBA és a Coop konzorciuma a hírek szerint megvenné a kivonulni szándékozó belga-francia Delhaize-csoport Cora-Match-Profi boltcsaládját. A kormány azonban inkább lelkes, mint okos a "nemzeti kereskedelem" megteremtésében, és alighanem akaratlanul is fölveri az üzletlánc árát.

A nagy üzletláncok megjelenésével tizenöt-húsz évvel ezelőtt lezajlott első kereskedelemkoncentrációs hullámot most újabb átalakulás követheti, ha a CBA és a Coop konzorciuma vételképes ajánlatot tesz a Cora-Profi-Match boltcsaládra. Az első folyamat megritkította a rendszerváltozást követően elszaporodott sufniboltokat - a "palackos", a "minidiszkont", a "Mari ABC" típusú üzleteket -, és gyökeresen átalakította a társadalom vásárlási szokásait. A második az uralkodó nagykereskedelmi csoportok egymás közötti viszonyait rajzolhatja át. Egyelőre persze kérdéses, hogy a magyar cégek egyáltalán képesek-e finanszírozható külső forrást (az eltérő hírek 35-40 milliárd forintos lehetséges vételárról szólnak) szerezni a vásárláshoz, de az sem egyértelmű, vajon a piac jelenlegi állapotában mi lehet az értelme egy ilyen tranzakciónak.

 

Tapogatóznak

A kereskedelmi szakmában keveseket lepett meg a hír, hogy a francia-belga tulajdonú Louis Delhaize-csoport szívesen eladná magyarországi érdekeltségeit. "Öt éve kínálgatják az üzleteket, de a kutyának nem kellettek. A versenytárs multiknak sem. Egyrészt nem mennek olyan jól, másrészt az üzleti terjeszkedéshez sokszor egyszerűbb építeni egy olcsó vasszerkezetes csarnokot, mint átvenni egy amúgy is gyengélkedő hálózatot" - fogalmazott egyik informátorunk. Tény, hogy 2010-ben a főként kisebb üzletek hálózataként működő Match és a Profi is csaknem 20 százalékos forgalomvesztést szenvedett el 2009-hez képest. A CBA és Coop belső szervezeti rendjébe leginkább beilleszthető két boltcsalád együttes tavalyi forgalma nem egészen 60 milliárd forint volt. 


A Delhaize magyarországi menedzsmentje egyelőre nem kíván hivatalosan nyilatkozni az ügyben - sem az esetleges vételárról, sem arról, hogy voltak-e már előzetes megállapodások a magyar tulajdonú konzorciummal. Cégközeli forrásokból azonban úgy értesültünk, hogy az idén többször legalábbis "tapogatózó" egyeztetések zajlottak a Delhaize és a lehetséges vásárlók között; ezeken a lehetséges vételár "ha nem is drasztikusan, de folyamatosan emelkedett". (Úgy tudjuk, a külföldi tulajdonosok minimálisan 110-120 millió euróhoz szeretnének jutni az eladásból.) Informátorunk egyébként finom iróniával megjegyezte, hogy a Delhaize-nek presztízsokokból is szüksége lenne egy nagyobb szabású sikeres magyarországi üzletre, mert amikor 1999-ben megvették a Julius Meinltől a Csemege-hálózatot, némileg elszámították magukat: egyes kalkulációk szerint a valós érték dupláját fizették ki a mintegy 200 boltért. Igaz, a tömeges központi beszerzésre épülő kereskedelmi rendszer akkoriban erőteljesen bővült, és akár megalapozottan is lehetett abban reménykedni, hogy a drága akvizíció később behozza az árát.

 

De nem hozta be. Jelenleg Match néven 120 üzlet működik, a Del-haize-csoport Profi diszkontjaiból 73 üzemel. Ezekben a boltokban a közfogyasztási tömegcikkek meglehetősen drágák, ráadásul ott liheg a nyakukban a konkurencia. Egy fővárosi külső kerületben hét-nyolcszáz méteres körzeten belül megnéztünk nagyjából hasonló méretű Coop, CBA, Profi és Match üzleteket, felmérendő néhány alaptermék (kenyér, cukor, tej, trappista sajt, étolaj, liszt) fogyasztói árát. Az átlagszámítás után a Match kiemelkedően - 20-25 százalékkal - a legdrágábbnak bizonyult, a Coop és a Profi árai közel jártak egymáshoz, de az ebben a körben valóban kissé olcsóbb CBA-árukért is messze többet kellett fizetni, mint a néhány buszmegállóval arrébb található "harddiszkontban", a Penny Marketben. Márpedig az ár válságidőben érzékeny piaci tényező.

 

A belga-francia csoport díszének számító Cora hipermarketlánc - jelenleg hét üzemel Magyarországon - 1997-es hazai debütálásakor elsősorban a vásárlóképesebb réteget célozta meg. Az akkor éppen gazdasági fölfutásba kezdő országban a koncepció életképesnek tűnt: a Tesco-típusú alacsony árszintű, de szerényebb minőséget kínáló üzletekkel szemben kiváló minőséggel és rendkívül tágas árupalettával igyekeztek csalogatni a vastagabb pénztárcájú fogyasztókat - és ez az elképzelés az általános gazdasági válság három évvel ezelőtti kirobbanásáig többé-kevésbé működött is. (Bár egyik forrásunk szerint a tulajdonosok elvárásaihoz képest szerényebb eredményekkel - lényegében ezért kínálják eladásra már öt éve az üzletcsoportot.) Információink szerint a "multiadó" tavalyi bevezetése adta a végső lökést: a belga-francia cégcsoport elhagyja Magyarországot, a kérdés csak az, hogy mikor és mennyiért. Paradox, de innen nézve a külföldi tulajdonosok a jelenlegi kormányzat "nemzeti kereskedelempolitikájából" akár profitálhatnak is.

 

Nem a Holdon élnek

A Delhaize jelenlegi üzletértékesítési pozícióit ugyanis több sajátos tényező is erősíti. Az egyik az, hogy a CBA november elején hivatalosan közölte: a tulajdonosok "komolyan elgondolkodnak" a három üzletlánc megvásárlásán. Fodor Attila kommunikációs igazgató ehhez talányosan hozzátette: persze csak akkor, "ha nem piaci pletykáról van szó". (Mint említettük, a kereskedőszakmában úgy tudják, már szeptember óta folynak az egyeztetések a Delhaize és a magyar konzorcium között.) Szerinte "fontos lenne a hazai kézben lévő élelmiszer-kereskedelem arányának növelése, mert az jelentősen elmarad a Nyugat-Európában szokásostól".

 

A másik: a Delhaize menedzsmentje sem a Holdon él. Pontosan tudják, hogy a CBA-Coop konzorcium nem kevés kormányzati segítségre is számíthat ahhoz, hogy a vételárhoz szükséges banki vagy egyéb tőkét előteremtse, netán egy esetleges hitelfelvételhez szükséges üzleti terv működőképességét a politika "egyéb szabályozási lehetőségekkel" megerősítse. A franciák emlékeznek arra, hogy a tavaszi váratlan cukordráguláskor milyen hirtelen juthattak érdemi pályázat nélkül olcsón értékesíthető kétezer tonnás készlethez a magyar tulajdonú kereskedőláncok. Azt is látták, hogy a multiadót a parlamenti kétharmad úgy véglegesítette, hogy "mindenki fizessen, de a CBA meg a Coop kissé kevesebbet". Értesültek arról is, hogy bizonyos élelmiszer-hatósági és egyéb ellenőrzések mennyivel kisebb vihart kavartak a hazai konkurencia boltjaiban, mint mondjuk a Cora üzleteiben. Ha tehát a CBA-Coop konzorcium érdemben is tárgyalni kezd az árról, akkor reális esély van arra, hogy ki is fizeti majd.

 

A harmadik tényező a január elsejétől tervezett plázastop. A kormány szándékai szerint jövő januártól általános építési tilalom lesz a 300 négyzetméter feletti kereskedelmi építményekre - annak ellenére, hogy két héttel korábban még az a hír jelent meg, hogy a tilalom elhalasztásáról a kormánypártok informálisan megegyeztek a kereskedőszakmával, különösen annak "Fidesz-közeli" képviselőivel. Giró-Szász András kormányszóvivő november 10-én bejelentette, hogy a tilalom alól a vidékfejlesztésért, a környezetvédelemért és a kereskedelemért felelős miniszterek létrehozta bizottság javaslata alapján a nemzetgazdasági miniszter adhat felmentést. A plázastop 2014. december 31-ig lesz érvényben. Nehezen hihető, hogy a kormányzat a baráti CBA-résztulajdonos Lázár fivérek formálódó üzletének szándékosan akarna keresztbe tenni. Sőt: egyes hírek szerint a szabályozás kifejezetten a főleg kisebb üzletekkel rendelkező CBA és Coop érdekeit szolgálja. Az is tény viszont, hogy ezzel az intézkedéssel a kormányzat akaratlanul is feljebb srófolja a Delhaize-láncok vételárát: aki ugyanis Magyarországon terjeszkedni akar - márpedig a hazai kereskedelmi nagyvállalkozások igenis akarnak -, annak pillanatnyilag nem új üzletek létesítésében kell gondolkodnia, hanem a piacon levő versenytársak felvásárlásában. 2014 vége pedig messze van, és semmi sem garantálja, hogy akkor is még a CBA-Coop konzorciumot erőteljesen támogató kormányhatalom lesz Magyarországon. Nagyon ostobák lennének a belga-francia tulajdonosok, ha nem számolnának ezzel: vagyis bagóért aligha fogják eladni a céget.

 

Talpon maradni

A szakmában mindenesetre egyelőre csak találgatják, mit akar a CBA-Coop konzorcium egy ekkora léptékű bővítéssel. Ha volna a háttérben annyi pénz, hogy a megvásárolt üzletek közül bezárják azokat, amelyek egy adott területen a CBA és a Coop közvetlen versenytársai, akkor egyszerű lenne a képlet. Mivel 40-50 milliárdot a magyar vevőjelölt nyilván nem tud előkapni a páncélszekrényből (a vételáron kívül jó pár milliárdot elvisz az új név alatti újraindulás is), közvetlen állami támogatást pedig ilyen üzlethez a szigorú uniós piaci versenyszabályok miatt nem kaphat, hitelre lesz szüksége. Az ehhez szükséges üzleti tervet valószínűleg a bővülés után remélt 900-1000 milliárd forintos együttes forgalomra alapozza majd: ahhoz viszont sok jól üzemelő egység sok-sok napi bevételére lesz szükség. Komolyabb hálózatcsökkentés így aligha jöhet szóba.

 

Különösen, hogy a kölcsön visszafizetéséhez forgalomarányos eredményre is mindenképpen szükség lesz. Az iparági átlag a mai hivatalos elszámolások szerint a nagy láncoknál nem több 1-2 százaléknál. Hangsúlyozzuk: hivatalosan. A valóság ugyanis kissé más. A nagy láncok árrése - a termékkörtől és az áru forgási sebességétől függően - 20 és 40 százalék között mozog. Ez önmagában, még a reális költségtényezőket beszámítva is vaskos nyereséget föltételez. Nagyon nem hivatalos, de megbízható forrásból származó értesüléseink szerint a tényleges üzleti eredmény 4-5 százalék körüli, ami magasabb adófizetési kötelezettséggel járna - adót pedig senki nem akar többet fizetni, mint amennyit nagyon muszáj. A megoldás a belső számlázásokkal való játék: és ebből a szempontból a külföldi tulajdonú cégek nagy előnyben vannak a tisztán hazai vállalkozásokkal szemben. Az eljárás egyszerű: ha egy magyarországi telephely bevétel-haszon mutatója "túl jó", akkor az anyacég külföldi alvállalkozása rettenetes összegekért "szolgáltatásokat" végez neki. Tanácsot ad, át- és visszaszervezi az árudisztribúciót meg logisztikát, világkereskedelmi és marketingtrendekről készít többkilónyi, de többnyire előre gyártott elemekből álló elemzéseket, a vezetői jutalmazás részévé tesznek méregdrága csapatépítő tréningeket, és sorolhatnánk a lehetőségeket napestig. Bár Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos ez ügyben jelezte vizsgálódási szándékát, a fenti machinációk adójogi szempontból csak akkor lennének megfoghatók, ha minden egyes kereskedelmi művelethez meghatározna az állam valamilyen elszámolható költségarányt - ami viszont a vállalkozási szabadság és az erre épített versenyszabályozás alappilléreit ingatná meg. Persze nem kell félteni a hazai tulajdonú kereskedéseket sem - alvállalkozóiknál időnként 16 raklap sehol nem regisztrált pénztárgépszalagra, máskor áruk fiktív utaztatásából származó többmilliárdos áfaeltitkolásra bukkannak a hatóságok (lásd: Kajára áfáznak, Magyar Narancs, 2011. november 3.).


Egy nagy összegű hitel azonban komoly versenyhátrány lenne, mert a "papíron" is teljesíthető kölcsönigényléshez alighanem ki kell mutatni a pontos forgalmat, ami a mai dzsungelszerű, szerfölött kreatív kereskedési viszonyok között jelentős érvágás volna - még akkor is, ha a hiteltörlesztés csökkenti az adóalapot is.

 

Talány továbbá, hogy a kormány esetleges pénzügyi vagy egyéb támogatása milyen távlatos koncepcióra épül. Önmagában talán helyes törekvés lenne, ha akár a legmagyarabb tulajdonban levő, de alapjaikban láncszerűen működő vállalkozások erősítését azért kívánná segíteni, hogy a hazai beszállítók számára tágasabb tér nyíljon. Csakhogy ehhez tisztázni kellene azt, amivel nem szívesen bíbelődött eddig egyik kormányzatunk sem. Azok a termelők, élelmiszer-gazdasági vállalkozások, amelyek a legális forgalomban minőségi árut akarnak elhelyezni, már megtalálták a maguk csatornáit. A gond nem velük van; a többszöri kísérlettel megindított "hazai termelői boltok" elsősorban azért omlanak össze egy idő után, mert jogszerűen kell működniük: egy bolt felvásárlási jegyre vásárol, őstermelői igazolványt és növényvédelmi naplót kér - az üzemeltető aztán csodálkozik, miért nem mennek hozzá, miért továbbra is a piaci standoknál ácsorognak a parasztok. Alighanem e szempontot is mérlegelik majd a Delhaize-vásárláskor a CBA-Coop konzorcium tagjai. De a "magyaroknak még több magyar árut még több magyar boltból" jelszava bizonyosan jól hangzik majd. Legfeljebb lesz ott néha - persze szigorúan választékbővítő céllal - francia sajt meg szlovák tej is. Ám immár azok haszna is hazai zsebekbe fog menni: és evvel, a napnál is világosabb, marha jól jár majd az egyszerű vásárló is.

Neked ajánljuk

Az EU egyik lába a féken, a másik a gázon

  • Bernard Guetta

A csütörtökön kezdődő EU-csúcson az a lengyel alkotmánybírósági döntés is szóba kerül, mely szerint a nemzeti jog elsőbséget élvez az uniós joggal szemben. Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő ennek kapcsán írt publicisztikája arra fókuszál, hogy a jól ismert nemzetállami Európa vs. szövetségi Európa vita éled itt újjá.