Személyes élmény: 2002-ben egy nagykereskedelmi cég vámügyintézője, az ősfideszes N. - nincs szó rá, mennyire utálta Medgyessy Pétert - az első adandó alkalommal áttért az evára. Az egyszerűsített vállalkozói adó egy bizonyos kör számára nem pusztán egy elfogadható megoldás, hanem maga az
optimális adózási mód
(volt). Az eva ugyanis számolt azzal, hogy bizonyos vállalkozásoknak vannak költségeik, másoknak pedig szinte alig. Egy termelő cég alapanyagokat, gépeket, energiát vásárol, alkalmazottakat fizet - egy szolgáltató cég, főleg, ha egyszemélyes és ha szellemi szolgáltatást nyújt, jellemzően nagyon kevés - hivatalosan elszámolható - költséggel működik. Ha kizárólag nyereségadót kellene fizetni, a termelőnek nyilvánvalóan nagyobb rá az esélye, hogy minimalizálja - vagy akár nullázza - ezt a terhet, ám a szellemi szervizt nyújtó akár bele is rokkanhatna, annyit kellene utalnia az adóhivatalnak.
Az egyszerűsített adózás - ami valójában nem is egyszerűsített, hanem egyszerű - ezekre a nagyon pici, a nemzetgazdaság szempontjából nulla jelentőségű egyéni és társas vállalkozásokra lett kitalálva. Fizess be minden bevételedből bizonyos százalékot, a maradékkal pedig - legálisan! - csinálj, amit akarsz. (Az eva mértéke így változott az idők folyamán: 2003. január 1-jétől 2006. szeptember 30-ig a bruttó bevétel 15 százalékát, 2006. október 1-jétől a 25 százalékát, 2010. január 1-jétől a 30 százalékát kellett adóként befizetni - 2012. január 1-jétől pedig várhatóan 40 százalékot kell.) Ez az alapelv, bármit mondjanak is az ellenzői, összességében a gazdaság fehérítésének irányába hatott. Ha nincs költségelszámolás, senki nem fog kockáztatni kamu számlákkal.
Az eva jött, látott, győzött, és még az EU (adóügyi biztos: Kovács László) vizsgálatát is zökkenőmentesen átvészelte.
Hogy most miért lehetetlenítik el? Amit a volt századvéges kormányszóvivő mond - hogy tudniillik "az egyszerűsített vállalkozói adó kivezetése egyszerűbbé teszi a rendszert" -, az nem igaz. Az egyszerűnél ugyanis nincs egyszerűbb, csak bonyolultabb. Ha van adónem, amelyik megfelel a miniszterelnöki "söralátétnyi adóbevallás" klasszikussá vált elvárásainak, az éppen az eva. Érthetetlen e lépés azért is, mert - rögvest a választások után - Orbán Viktor nemcsak az eva megtartását, hanem a kiterjesztését helyezte kilátásba: nem túl sok minden volt adóügyben, amiről a győztes pártelnök mondott volna bármit is, de az eva speciel ezek közé tartozik. Sőt a közelmúltban a kormányfő szóvivője is oda nyilatkozott, hogy az adónem megszüntetése nincs napirenden (szó se róla, ezúttal végső soron nem is hazudott).
Az adómérték 40 százalékosra emelése miatt a ma evázók többsége várhatóan visszatér a "rendes" adózásba. 2012-ben a 100 forint + áfa, azaz a bruttó 127 forintból - a helyi iparűzési adót is számolva - 74,93 forint marad az egyszerűsített vállalkozói adó szabályai szerint adózóknál (2011-ben 125 forint bruttóból még 86,25 forint maradt meg). A jelenlegi 90 ezres evás seregből optimista becslés szerint 40 ezren maradnak meg - főleg azok, akiknek van bejelentett munkahelyük, és az evás bevételük csak extra -, de nem kizárt, hogy még ennél is többen hagynak fel az evázással. Orbán Viktor ugyan végül is - a lépés borítékolható népszerűtlensége miatt - eredeti szándékaival ellentétben megszüntetni nem merte az evát, ám a Fidesz-KDNP-frakcióval kötött kompromisszuma az eva 40 százalékra emelésével alighanem csak pro forma őrzi meg ezt az adónemet. (Igaz, az igénybevehetőség határát az eddigi évi 25 milliós bevételről 30 millióra emelik, de ennek semmi jelentősége, halottnak a csók.)
Nemzetgazdasági szempontból is kudarc lesz ennek az adónemnek a kivezetése: az eva kiszámíthatón hozta a bevételt, lehetett rá építeni. Gazdasági válságok jöttek és mentek, az evabevételek egyre csak emelkedtek, sőt semmilyen összefüggést nem mutatnak a GDP növekedésével vagy csökkenésével. Egyetlen példa: miközben a magyar GDP 2009-ben 6,8 százalékkal csökkent, az evabevételek 10,7 százalékkal nőttek.
Az eváról számos tévhit kering: az egyik legmasszívabb szerint az evához eddig azért nem mert nyúlni senki sem, mert azzal a hatalom kivívná a "véleményformálók" haragját. A kormánynak dolgozó századvéges Kumin Ferenc blogjában is valami hasonló magyarázat sejlett föl. Pedig ez baromság: a helyzet az, hogy Magyarországon nincs 90 ezer véleményformáló - körülbelül ennyi ugyanis az evások száma. Többségük szellemi munkás: ügynök, könyvelő, angoltanár, építész, adótanácsadó, ügyvéd, igazságügyi szakértő, programozó, rendszergazda vagy bármi más. Az eva lényege éppen az volt, hogy szinte bárki szabadon választhatta. A NAV - a 2010-es bevallások adataira támaszkodó - tájékoztatója szerint az evások aránya a szakmai, a tudományos és a műszaki tevékenység szférájában a legmagasabb, összesen 41,1 ezer vállalkozás (39 százalék egyéni és 61 százalék társas vállalkozás). További csaknem 12 ezer vállalkozás foglalkozott a kommunikáció valamely formájával, 7300 pedig az adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenységben dolgozott. A többi ágazatban az eva jelenléte nem volt meghatározó.
Ennek az adózási formának tehát lényegében annyi, a kérdés már csak az, hogy
van-e élet az eva után?
A kiszivárgott jövő évi adó- és járulékváltozások mindenesetre semmi jóval nem kecsegtetnek: ennyire nehéz évnek az újkori demokráciában még sohasem néztünk elébe. Kezdődik az egész az áfaemeléssel. "Csak" két százalék, ám ez a fogyasztást terheli, érint mindenkit. Folytatódnak a nehézségek a minimálbér emelésével, amivel együtt - ezen a keresetszinten - megszűnik a szuperbruttó és az adójóváírás. Az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot - kötelező módon - legalább a minimálbér másfélszerese után kell megfizetni (a módosuló tb-törvény szerint a foglalkoztató által fizetendő tb-járulék közvetlen ellenszolgáltatással nem járó fizetési kötelezettség). Az "adócsökkentés kormányának" e döntései alapján - mai állapot szerint - a 92 ezer forintos minimálbérnek 60 260 forint lesz a nettója (megközelítőleg annyi, mint az idén), tehát a durván 20 ezer forintos "emelés" a dolgozó számára a valóságban 0 (nulla) forint, miközben a közterhek (szja, nyugdíj- és egészségbiztosítás) példátlan módon megugranak. Az állam szempontjából ez persze szuper megoldás, nem vitás.
A (volt) evások (és nem evások), az egyéni és társas vállalkozók ("cégvezetők" vagy "ügyvezető igazgatók") önfoglalkoztatók. Nem azért van saját cégük, mert ez a menő - hanem azért, mert ha nem lenne, mehetnének segélyért az önkormányzathoz. Magyarországon súlyos a munkanélküliség, bár ez Budapestről kétségkívül kevéssé látszik. Százezres - amúgy prosperálónak látszó - megyeszékhelyeken azonban 7-8-10 ezer a regisztrált állástalanok száma (a tényleges munkanélkülieké több, hiszen nem mindenki regisztrál). Kisebb községekben, pici falvakban olyanról, hogy "állás", hosszú esztendők óta nem is hallottak. (Nem mindenki kap lehetőséget arra, hogy a feneketlen bendőjű állam alkalmazza.)
Az eva ellehetetlenítésével talán nem új korszak kezdődik, hanem (néhány év pauza után) csak a régi folytatódik. Az evások minimum 20 százaléka felhagy a cégesdivel, amiből volt egy kis pluszpénze: ez a szerencsésebbik, mert nincs annyira rászorulva erre a bevételre, és esze ágában sincs, hogy (nem evás cégként) újra áfás számlára vegye a tejet vagy a gyerek iskolatáskáját. Egy második hányad - a volt evások legalább fele - az evás cége mellett eddig is meglévő társaságába próbálja majd áttenni az összes dolgát, ide gyűjtögeti az áfás számlát mindenről, amit megvesz, a többit pedig oldja majd meg a könyvelője. A maradék a korábbi evás céget átalakítja költségelszámolási elven működő vállalkozássá.
Holtbiztos továbbá, hogy gombamód alakulnak offshore cégek, amelyek adócsökkentő tanácsokért számláznak (kápéban visszajuttatva természetesen az eredeti öszszeg 90-95 százalékát), és ezekkel a NAV aligha tud kezdeni bármit is: lepapírozott, teljesítésigazolással szabályszerűen ellátott dokumentumokat talál majd. A NAV persze - mérlegelve a lehetőségeket - aligha fog ebben a körben keresgélni. Egyszerű költség-haszon kalkuláció: egy évi 5-6-10 milliós forgalmú cégnél ugyan mit találna? Pár tíz- vagy százezret? Maximum egymillió forintot? Nem éri meg erre fecsérelni a szakképzett revizorok munkaidejét, főleg hogy - a vélhetően szabályszerű könyvekben - alig talál bármit is.
A kormányzati prognózis szerint az eva ellehetetlenítése (eredetileg: megszüntetése) plusz 50 milliárdot fial a költségvetésnek. Ez teljességgel kizárt. A szakértők íróasztali magányban készített elméleti számításai hamisak, mivel abból indulnak ki, hogy az eva megszüntetésén kívül minden változatlan marad. Ám épp a lényeget nem látják: az eva de facto megszüntetésével semmi nem marad változatlan. Jön újra az adóelkerülés kora.
"Eva" a nagybazárbanKirály László György adótanácsadó - az APEH volt elnöke - meséli: egy magyar szakértőt a Közel-Keletre küldött a Világbank azzal a feladattal, hogy mérje fel az általános forgalmi adó ottani bevezetésének lehetőségeit. Somodi Sándor (már nem él) pár napos bazárjárás után belátta: az ottani rendszer soha nem fogadja be az áfát, ám működik. Méghozzá jól. Van háromfajta áru - napicikk, ruhanemű és ékszer, illetve drágább műszaki cikk - és két bolttípus: kiskereskedő vagy nagykereskedő. Ha napicikket árulsz és kiskereskedő vagy, az éves adód - mindegy, mennyi a bevételed - X összeg, ha ékszerrel foglalkozol nagykereskedőként, akkor Y összeget kell fizetned. Ebben a rendszerben kötelező befizetni az adót, és senkit sem érdekelnek a költségszámlák. Aki jobban és többet dolgozik, az többet ad el, tehát a bevételeihez képest kisebb teher számára az adó, aki meg nem ügyes, az tönkremegy, ám ez sem baj, mert bőven van jelentkező a helyére. |
