Uniós lazítás a GMO-szabályozáson

Minden dekában

  • Tamás Gábor
  • 2015. május 30.

Gazdaság

Nemzetközi kötelezettségek miatt az idén újra módosulhat Magyarország alaptörvénye, a genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdaságról szóló cikk ugyanis sértheti az uniós alapszabályokat.

A 2011-ben elfogadott alaptörvény XX. cikkelye szerint mindenkinek „joga van a testi és lelki egészséghez”, és ennek az érvényesülését Magyarország többek között „genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal” segíti elő.

Most azonban sok minden megváltozott, és erre készülni kellene. A magyar GMO-mentességet aligha lehet megőrizni, mivel az Európai Bíróság gyakorlata alapján a nemzeti bíró­ságoknak a közösségi joggal ­ellentétes belső jogszabályok ­alkalmazásától akkor is el kell ­tekinteniük, ha az alaptörvényben szerepelnek.

 

Mindenki maga dönt

Az Európai Tanács március elején fogadta el azokat az új szabályokat, amelyek lehetővé teszik, hogy minden uniós tagállam maga döntsön a genetikailag módosított organizmusok (GMO) köztermesztésének engedélyezéséről. Ez a piacon is jelentős változásokat hozhat, a múlt héten ugyanis tíz új, geneti­kailag módosított organizmust tartalmazó növény élelmiszer-ipari és takarmányozási felhasználását is jóváhagyta az Európai Bizottság, továbbá hét, korábban kiadott GMO engedélyezését is meghosszabbította. A jövőben így több újabb génmódosított kukorica, szójabab, repce és gyapot jelenhet meg az uniós ­piacon. (A bizottság kétféle génmódosított szegfű importjára is rábólintott.)

A magyar mezőgazdaság fundamentumaként kezelt GMO-mentességen léket ütő döntés rosszkor jött a magyar agrárdiplomáciának, amely két ügyben is kemény vitában áll a közösséggel: az egyik a házi pálinkafőzés adómentessége, a másik bizonyos vidékfejlesztési projektek finanszírozása. (Magyarország egy­előre mindkét ügyben bukóra áll.) Az alkotmányba emelt GMO-tiltás látszatra más történet, például mert nem lehet egyszerű rendeletekkel „visszacsinálni”, mint a pálinkafőzés szabályozását. Egy-egy GMO-ról két bizottságnak és az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságnak (EFSA) kell döntenie. A hivatalos álláspont szerint „ha az EFSA támogatja és egyik bizottság sem ellenzi, akkor az Európai Bizottság köteles kiadni a termesztési engedélyt, amely az egész Európai Unióra érvényes”. Az új jogszabály az engedélyezési eljárást nem változtatja meg, de minden tagállamnak lehetőséget ad arra, hogy betilthassák GMO-k termesztését a saját területükön. Hivatkozhatnak környezetvédelmi szempontokra, várostervezési igényekre, társadalmi és gazdasági hatásokra, más termékek szennyezésére vagy agrárpolitikai célokra. (Magyarország gyakorlatilag mindezeket felvetette, amikor az alaptörvény vonatkozó cikkelyét indokolni kellett.) A tagállamok egyes konkrét növényfajtákat vagy egyes tulajdonságokat hordozó növényeket is betilthatnak. A módosítással bevezetett új szabályozás ebben a megközelítésben tehát a tagállamok mozgásterét növeli a GMO-mentesség fenntartásában.

Csakhogy van néhány olyan körülmény, amely kétségessé teszi a GMO-mentesség tagállami szintű fenntartását.

 

A disznó megeszi, tehát mi is

Ma minden magyar állampolgár szinte minden étkezésében magához vesz genetikailag módosított élelmiszert. Popp József, a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Karának dékánhelyettese szerint a magyarországi helyzet jogi eszközökkel azért nehezen szabályozható, mert maga a piac generál abnormális viszonyokat. A GMO-mentes magyar szója például valóban jó áron eladható osztrák és német partnereknek; 40-45 ezer hektáron termelünk olyan, az állattartásban gyakorlatilag nélkülözhetetlen fehérjetakarmányt, amelyet jelentős részben exportálunk, kisebb hányadát itthon használják fel, elsősorban a hobbiállat-eledel gyártásában. Az állattartók viszont 500-600 ezer tonna szójalisztet használnak fel, amelynek 80-90 százaléka tengerentúli, zömmel GMO-szójaliszt – a mi termelésünk nagyjából 80 ezer tonna, aminek a 80 százalékát exportáljuk.

Az állatokat etetni kell, így az importszója ott van minden deka párizsiban, tőkehúsban, baromfihúsban, kisebb részben a tejben és még ezer helyen – például a vendéglátóipar oly igen kedvelt szójaolajában, szószaiban, és még ki tudja, hol mindenhol.

Európába egyébként évente 30 millió tonna szójaliszt érkezik, ennek döntő többsége GMO-takarmány az USA-ból, Brazíliából, Argentínából és Paraguayból (utóbbi exportjában 99,9 százalék a GMO-tartalom). Veszi mindenki, mert olcsó. Lisztként érkezik, takarmányba keverik, és megesszük. Ahogyan például azt a disznót is, amely, mondjuk, a Romániában engedélyezett amerikai vetőmagos óriáscég, a Monsanto MON810-es takarmánykukoricájából falatozott, de ügyes tranzakciók révén a gyulai húskombinátban lényegült át kolbásszá.

Feldman Zsolt, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára erre azt mondja, Magyarország ezért is kívánja a garantáltan GMO-mentes szója termőterületét a mostani 40-45 ezerről 120 ezer hektárra növelni. Az importszójától való függőség csökkentése érdekében Magyarország csatlakozott a Duna Szója Szövetséghez, amely osztrák kezdeményezésre jött létre. Az osztrákoknál a tengerentúli GMO-szója felhasználási aránya még a miénknél is nagyobb.

 

Szél, méh viszi

A lapunk által megkérdezett agrárszakemberek egyöntetűen állítják, hogy az említett ­európai uniós döntés következtében egyszerű technológiai, elszóródási és egyéb okok miatt képtelenség a törvényben rögzített GMO-mentességet hosszú távon garantálni a Kárpát-medencében. A szél viszi a virágport, a méhecske öt kilométeres körzeten belül gyűjt, az élelmes gazda pedig suttyomban szerez olyan vetőmagot, amely bírja a szárazságot, és a rágóbogár sem támadja meg – s még hosszan lehetne sorolni azokat az okokat, amik miatt betarthatatlan a magyar GMO-mentességről szóló deklaráció. A szakember értelmezésében az új szabályozás voltaképpen elhárít minden nehézséget az uniós szintű engedélyeztetési eljárások elől azzal, hogy a korlátozásban érdekelt tagállamok nem fogják akadályozni az uniós szintű engedélyezést. Jelentős engedélyeztetési „hullám” valószínűsíthető, és ennek következtében nő a köztermesztésbe bevont genetikailag módosított vetőmagtípusok száma, ami értelemszerűen a GMO növények termelésébe bevont területek arányának növekedésével jár együtt.

Kérdés az is, meddig tarthatja magát az EU a WTO (Kereskedelmi Világszervezet) nyomásával szemben. Az elmúlt 15 évben az Európai Unió GMO-szabályozását többször is kriti­zálta a WTO. A lapzártánkkor megkapott köz­lemény szerint az Egyesült Államok 2003-ban kezdeményezett vitarendezést az Európai Unióval, melynek eredményeként 2006-ban megállapították, hogy az unió GMO-szabályozási rendszere nincs összhangban a WTO-normákkal. Megállapították többek között, hogy a GMO-termékek korlátozása egészségvédelmi céllal kizárólag független szakértői testület tudományosan helytálló kockázatelemzése alapján történhet. Ez az Európai Bizottság azon korábbi érvelését negligálja, mely szerint az uniós GMO-szabályozást, valamint az egyes tagállami korlátozásokat az elővigyázatosság elve igazolja. A GMO-mentességre felesküdött Magyarországnak tehát kicsi az esélye arra, hogy kivételezzenek vele.

A hivatalos közlemény szerint a „hamarosan hatályba lépő GMO-engedélyezési rendszer ugyan a GMO-mentesség kapcsán a tagállamok mozgásterét növeli, nemzeti szintre helyezve az erről szóló döntés elfogadását. Uniós szinten azonban a biotechnológia mezőgazdasági alkalmazásának elterjedését segítheti elő, és emiatt a hagyományos és organikus gazdálkodást kizárólagosan fenntartani szándékozó tagállamoknak, így Magyarországnak növekvő költségekkel és azzal a kérdéssel kell szembenézniük, hogy képesek-e izolált »szigetként« fennmaradni a GMO-t választó államok tengerében.”

Joguk van

A közfelfogásban a termesztéshez és a forgalmazáshoz kapcsolódó eljárások összekeverednek. A GMO-k ott vannak a boltokban, a piacon, a takarmányüzletekben és még számos egyéb nyilvános forgalmazási helyen, mert ehhez a szállítójuknak joguk van. A GMO-kat a hazai piacról teljes mértékben azért sem lehet kizárni, mert számos importált élelmiszer-ipari termék tartalmaz ilyen komponenseket. Sőt, az unióba érkező szójadara-szállítmányok 80-90 százalékban olyan GMO-növényekből készülnek, amelyek uniós forgalmazását Brüsszel jóváhagyta.

Az EU-ban engedélyezett GMO-k mennyisége 0,9 százalék lehet a takarmányokban és az élelmiszerekben, de továbbra is napirenden szerepelnek azok az elképzelések, hogy e körben 0,1 százalékos maximális határértéket kellene életbe léptetni a vetőmagokra is.

Neked ajánljuk