Hogyan szabályozhatók a techóriások?

Fel lehet-e darabolni a Facebookot vagy a Google-t?

Gazdaság

Hogyan lehet megzabolázni a Szilícium-völgy óriáscégeit? Vannak, akik a megoldást a szigorúbb trösztellenes szabályozásban látják. A következő amerikai elnökválasztás ebben a kérdésben is sorsdöntőnek bizonyulhat.

Könnyen az az érzésünk támadhat, hogy a nemzetek feletti – vagy legalábbis annak ható – technológiai óriáscégek, amelyek az életünk számos területére behatoltak, gyakorlatilag mindent megtehetnek. Ha kedvük tartja és az érdekük azt diktálja, még azt is, hogy ne menjenek el egy parlamenti vizsgálóbizottság meghallgatására. A kialakult helyzet a cyberpunk irodalom állami hatalommal rendelkező megacégeit idézi; az írói fantázia izgalmas szörnyetegeit, amelyek saját erőszakszervezetet tartanak fenn, és alkalmazottaik céges állampolgárként élnek.

A techiparnak természetesen megvan a maga gyártotta legendáriuma, mely persze nem mutat sok hasonlóságot a fenti sci-fis verzióval. Az ipar narratívája szerint azt a jövőt hozzák el, amelynek a tesztlaborja a Szilícium-völgyben található. Az egymáshoz több szállal kapcsolható, digitalizáltabb, online-abb emberiség pedig nagyobb jólétben fog élni, mint korábban bármikor. Mindezt pedig a kor legjobb elméinek a vezetésével érjük el, akiket nem szabad olyasmikkel hátráltatni, mint versenyfelügyelet, adózás vagy egyéb 20. századi intézmények. Peter Thiel még cikket is írt Competition Is for Losers címmel, vagyis szerinte a verseny a lúzereknek való.

A két narratíva közti kapcsolat teljes hiánya a politikának is feltűnt. Az elnökjelöltségre pályázó amerikai demokrata politikusok egy része – főként Elizabeth Warren szenátor – szívesen beszél arról, hogy a technológiai óriásokat fel kell darabolni. Warren szerint túl nagy hatalom összpontosul a Facebook vagy a ­Google kezében. Ez a hatalom azt is lehetővé teszi – figyelmeztet a szenátor –, hogy a cégek egyszerre befolyásolják a társadalmat, a gazdaságot és az amerikai demokráciát.

A gondolatot gyorsan felkapta Tulsi Gabbard hawaii elnökjelölt, de még Pete Buttgieg, a többi demokrata indulónál versenypártibb elnökjelölt is azt nyilatkozta, hogy a magas piaci részesedésnek „meg kell szólaltatnia a vészcsengőt”. A cégek jelen helyzetükben megtehetik, hogy felvásárolják a versenytársaikat vagy azokat a cégeket, amelyek később valamilyen módon versenytársakká válhatnak. A „mindenboltként” működő Amazon így vehette meg a Whole Foods élelmiszer-kereskedelmi láncot, a Facebook pedig így vásárolhatta fel a szintén közösségi funkciókat kínáló Instagramot és Whatsappot.

false

 

Fotó: Getty Images

 

Ha dől a dominó

Havonta többször megtörténik, hogy valamelyik nagy netes szolgáltatás üzemzavar miatt akadozik vagy leáll. Ez aztán rendkívül olvasott hír lesz a sajtóban, a frusztrált felhasználók pedig valamelyik másik közösségi felületen dühöngenek. Mivel a nyugati világban lényegében egy közösségi oldal (a Facebook), maroknyi e-mail-szolgáltató (például Gmail, Outlook) és vagy féltucatnyi üzenőszolgáltatás (Messenger, Whatsapp, Hangouts, Snapchat, iMessage, Viber, Skype és néhány kisebb platform) áll rendelkezésre, nagy hullámokat vet akár egynek a kiesése is ezek közül.

Ugyanez a mintázat fedezhető fel az infrastruktúra-szolgáltatók között is. Az Amazon nem csak az internetes vegyesboltot üzemelteti, Web Services nevű szolgáltatása általános felhasználású számítási felhőt (azaz tárhelyet, szervererőforrást, adatbázist) biztosít bárkinek, aki fizet érte. A Microsoft hasonló szolgáltatását Azure Cloudnak, a Google-ét Google Cloudnak hívják. Ezekre a platformokra teljes cégek költöznek be, amelyek saját szerverek fenntartása helyett havidíj fizetésével oldják meg a számítási és kiszolgáló infra-struktúra gondjaikat.

Ha ezeknél a felhőszolgáltatásoknál gond van, az weboldalak tíz- és százezreinek az elérhetetlenné válásával vagy lelassulásával jár. De az internet népe már azt is megtapasztalhatta, hogy milyen hatásai vannak a szolgáltatások globális elérhetőségét javító, a világ több pontján szerverfarmokat üzemeltető tartalomterjesztő cégek (content delivery network – CDN), mint például a Cloudflare kiesésének. Az internet és a web egyelőre nem tartalmaz olyan egyetlen hibapontot (single point of failure – SPOF), azaz olyan kritikus szolgáltatást, amelynek a kiesése az egész hálózatot magával rántaná. Azonban az oligopol felépítésből következően a kisebb zavarok hatása is megnőtt a korábbi állapotokhoz képest.

false

 

Fotó: Getty Images

 

A Cloudflare szolgáltatását 16 millió oldal, az adott piac 34 százaléka veszi igénybe. Ez azt is jelenti, hogy ha a Cloudflare-nél zavar támad, akkor a Pinterest, a Dropbox, az amerikai Library of Congress, a Reuters hírügynökség vagy épp a Buzzfeed híroldal is elérhetetlenné válik. Érdemes megjegyezni, hogy a második legnagyobb CDN-szolgáltató az Amazon, amely e téren a piac 28 százalékát birtokolja.

Felpuhult

Tim Wu technológiai ügyekben jártas amerikai jogász a közelmúltban megjelent The Curse of Bigness (A nagyság átka) című könyvét annak a kifejtésével kezdi, hogy az amerikai trösztellenes szabályozás a 20. század hetvenes éveitől felpuhult. A Mark Twain által gúnyosan aranyozott kornak (gilded age) elnevezett, az 1870-es évektől a századfordulóig tartó időszakban kiépülő monopóliumokkal még tudott mit kezdeni az amerikai törvényhozás, az igazi kihívások azonban ez után következtek.

false

 

Fotó: Getty Images

 

John D. Rockefeller olajcégét, a Standard Oilt 1911-ben darabolták fel – ez volt az első nagy monopóliumellenes lépés az amerikai kapitalizmus történetében. 1982-ben még volt arra indíttatás, hogy az AT&T távközlési szolgáltatót is kisebb cégekre osszák fel, az eredmény azonban nem volt tartós, a hét cégrész egymás felé gravitált, s mára három céggé álltak össze.

A trösztellenes szabályozás azonban a század végére felpuhult, a Microsoft elleni 2001-es legendás antitrösztper pedig már érintetlenül hagyta a vállalatot. A chicagói közgazdaságtani iskolához tartozó Robert Bork munkássága arra irányult – írja Wu –, hogy az an­ti­tröszt-szabályozást egyetlen kritérium felé terelje.

Ma egy trösztellenes perben nem az a fontos, hogy egy cégnek hány versenytársa van vagy mekkora gazdasági befolyással rendelkezik, csupán azt vizsgálják, hogy a cég tevékenysége révén drágábban jut-e valamilyen termékhez vagy szolgáltatáshoz a fogyasztó. Ha az Amazon nem emel árat, akkor nyugodtan bekebelezheti a teljes amerikai kiskereskedelmet, nem éri bántódás.

A Google és a Facebook esetében pedig még kisebb a kockázat, hiszen fő lakossági termékeiket – a közösségi oldalt, a Gmail levelezőt, a Térképet, a keresőt és így tovább – ingyen adják. A felhasználókról gyűjtött adatok elemzésével létrejött profilok felhasználásával pedig hirdetési cégként elég pénzt gyűjtenek be ahhoz, hogy az ingyenességet finanszírozzák, másrészt felvásárolják az ígéretes versenytársakat.

Wu arra figyelmeztet, hogy a techiparra jellemző berendezkedés máshol is megtalálható. A világ sörtermelésének felét öt, összeolvadások és felvásárlások sorával létrejött cég kontrollálja. Hasonló a helyzet a gyógyszer- és az agráriparban vagy a légi közlekedésben.

A megoldást pedig a nagy cégek ellenőrizhetővé tételében, a korábbi, erősen trösztellenes megközelítéshez való visszatérésben látja a jogász. Az viszont, hogy ez mikor történik meg, erősen függ attól, hogy a következő amerikai választáson vajon fogyasztóvédelmi szemléletű politikus nyeri-e el az elnöki széket, vagy marad a lobbistabarát Trump-adminisztráció.

false

 

Fotó: Getty Images

 

Putyin a Craigslisten?

A Szilícium-völgy báróinak persze kész válaszaik vannak a vádakra. Mark Zuckerberg például rögtön négy okot is felhozott, ami miatt rossz ötlet lenne a Facebook feldarabolása. Szerinte egy ilyen lépés egymással versenyző cégeket hozna létre, amelyek kevésbé vigyáznának a felhasználók magánszférájára. A kisebb cégeknek ráadásul nem lenne pénzük annyi moderátort felvenni, mint amennyit a Facebook alkalmaz. A monopolhelyzetű közösségi háló megszűnése helyzetbe hozná a kínai cégeket. Ezért is látja úgy, hogy a Whats-app és az Instagram felvásárlása nem volt versenyellenes.

Zuckerberg érveit azonban Wu remekül cáfolja meg. „Mit tett volna Putyin a húsz évvel ezelőtti, kaotikus interneten? Felad néhány hirdetést a Craigslisten (amerikai apróhirdetési oldal – SZ. Á.), hogy manipulálja a szavazókat?” – teszi fel a szakember az inkább költői kérdést, de csak azután, hogy kifejtette: a központosított rendszer mindig sérülékenyebb, mint a decentralizált. Mint írja, a Facebook olyan ügyekben kér most bizalmat, amelyekben korábban már kapott, de visszaélt vele, legyen szó a magánszféra védelméről vagy a moderációról. A jogász szerint a techcégek sem állhatnak a törvény felett – még akkor sem, ha most éppen úgy viselkednek.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.