A franciák franciáznak, a magyarok magyaráznak

  • narancs.hu
  • 2013. december 1.

Hírnarancs

Ezen a hétvégén a párizsi Le Monde bukott ki Orbán Viktor „indulati demokráciájára”, melyben a dróton rángatott parlament eltörli az előzetes letartóztatás időkorlátját, egy takaró ellopásáért meg 11 évet kaphat valaki a „három csapás” törvény miatt. S a szerzőnek még az is bassza a csőrét, hogy mindez pusztán azért történik, hogy Orbán a legalantasabb indulatokat felkorbácsolva nyerje meg magának a szélsőjobboldal szavazóit a 2014-es választásokra. Ilyenek ezek a csigazabálók, előveszik a nagy büdös kettős mércéjüket, oszt’ franciáznak vele. A cikkről a Népszabadság is beszámol.

Az igaz magyarok meg ugye magyarázni kénytelenek a bizonyítványt, most éppen a nagyszerű Pécsi Tudományegyetem illetékesei adnak szakszerű és módfelett tudományos magyarázatot arra, hogy miért kellett tizennyolc embert három hétig havajoztatni Rióban és São Paulóban, míg itthon épp 40 dolgozójuk elbocsátásán törik magukat. A magyarázat több mint hitelt érdemlő: „Fontosnak ítéltük, hogy egyetemünk idegen nyelvű képzési és kutatási portfólióját is bemutassuk, ezért a résztvevők ezek bemutatása mellett ismeretterjesztő tudományos előadásokat is tartottak a különböző intézményekben. A csoport tagjainak kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy legyen graduális és posztgraduális hallgató, óraadó oktató, tanársegéd és egyetemi docens is.” Tán csak ott hibázik, hogy gyanúsan hasonlít Torgyán József már-már elfeledett huszárcsínyére, amikor is nevezett nagyobb tétel cseresznye értékesítésével magyarázta, hogy mit is keresett éppen Chilében. A nagy utazás ügyével az Index és a 444 is foglakozik.

Pécsről egyetemi polgárok mentek ki, Debrecenből a hajléktalanok: a héten hozott városházi rendelet szerint nem lehet a Nagyerdő területén… ez a legjobb duma, akinek ettől nem nyílik ki a bicska a zsebében, hm, az igen jámbor fajta… „életvitelszerűen tartózkodni”. De ez még semmi, a polgármester, a Fidesz tán harmadik-negyedik embere ilyet szól a rendelet kapcsán, hogy ez nem csak hajléktalanokra vonatkozik… Ja, nem, ha például a híres Loki dúsgazdag és szerfelett eredményes focistái ütnének tanyát a mondott erdőn, azokat is elhajtanák. Csak hát nem ütnek. Kósa Lajos humoráról legutóbb itt értekeztünk, az esetről pedig itt ír az Index. Mi viszont arról írunk, hogy a pesti hajléktalanok sétálni hívják a főváros lakóit, hogy képbe kerüljenek.

false

 

Míg a franciák csőrét a legszélső szélsőjobbnak citerázó Orbán piszkálja, a derék magyar nácikét (ezeket nevezik nálunk szélsőjobbnak, mert úgy jól neveltebb) a főváros főterein a hanuka tiszteletére állított menórák. A rendőrség honlapján elérhetővé tette a térfigyelő kamerák idevágó felvételeit, amiből csak annyit tudunk meg, hogy a gazemberek a szélsőjobb szokott jelmezeit viselik. Ja, és még annyit is, hogy hol élünk, s kik vagyunk mi.

Úgy hírlik, a jövő héten vagy emelkedik a benzin ára, vagy marad ott, ahol van. Ukrajnában Klicskó lemondásra szólította fel Janukovicsot, mi meg addig álljunk vívóállásban, míg Kokó teszi ugyanezt Orbánnal.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.