Jó lenne egyszer boldog Hírnarancsot írni, csupa kacagás lenne és kellem, mint az életünk ebben az elképzelt legjobb világban. De persze a hírek nem az életünkről szólnak, hanem a közéletről, amely soha nem volt és nem is lehet derűs és emelkedett. Ebbe a mostani szürke kilátástalanságba azonban a gyakorlott hírolvasó szeme is belekáprázik.
Hagyjuk is a pártokat, amennyire lehet.
A Hay Group Magyarország 488 cégre kiterjedő kutatásának - hát, sírnivaló - eredményei szerint a magyarországi magánszférában a felsővezetők 22,6 százaléka nő, ami enyhe növekedést mutat a 2010-es 19,1 és a 2012-es 18,3 százalékhoz képest – írja az Origo. Mondja valaki, hogy Magyarország nem teljesít jobban!
Szabó Tibor Benjámin hvg.hu-n tegnap megjelent levele kavarta fel a kedélyeket a könyvszakmában és környékén. Az Örülünk, Vincent? igen szórakoztatóan érvel amellett, hogy Szabó rossz megoldásokat javasol L. Simon Lászlónak. Abban mindkét szerző egyetért, hogy a könyvpiac helyzete katasztrofális, viszont hamarosan még sokkal rosszabb lesz.
A tankönyvpiac még a többieknél is jobban megszívta. És szívnak vele együtt a tanárok, a diákok, a szülők, tehát az ország úgy, ahogy van. Itt lehet tiltakozni, ha pedig valakinek kétségei vannak, érdemes-e, olvassa el ezt.
Aki nem tudta és érezte eddig, hogy a magyar vidék bajban van, annak legkésőbb a választások éjszakáján meg kellett hallania azt a káromkodást és segélykiáltást, amivel kezdenie kellene valamit kormánynak, ellenzéknek, értelmiségnek, civileknek, sajtónak, nekünk, mindenkinek. Orbán Viktor szerint a legalkalmasabb ember, aki élére állhat ennek a fontos társadalmi ügynek, az Fazekas Sándor, aki folytathatja vidékfejlesztési miniszterként. Nem, nem viccelünk, úgy nézünk ki, mint aki viccel?
Marad a pálinka, az túlél mindent, ha belehalunk is. Azt megvédi a kormány tűzön-vízen át a labanc uniótól! Legalább hadd igyon a magyar, ha már boldog nem lehet, vakuljon bele a cefreszagú boldogtalanságba!
Ami a fővárost illeti: a kordonbontók sem viccelnek, valahogy nem nyugszanak bele, hogy újabb seb keletkezzen Budapest testén. Ma is elbontották a kordont. Így néz ki az élet a Szabadság téren egy notórius, kétkezi bontó szemével.
Holnap fokozott ellenőrzés is lesz a fővárosban, bárkit indoklás nélkül igazoltathatnak és átkutathatnak a rendőrök. Ez jogsértőnek tűnik, de legalább tök feleslegesnek is.
A közvetlen környezetünk reménytelenségének növekedésével egyenes arányban vesztjük el érdeklődésünket a külvilág iránt. Ukrajnára is ki figyel már? Pedig nem ártana.
Meghalt Gabriel García Márquez, a nehéz sorsok és könnyű örömök írója. Itt emlékezünk rá.
De elég legyen már, félre kétségbeesés! Márquezre mondjuk, fel nem adjuk! A lenti videón Magyarország következő tíz éve látható, optimista olvasatban. De mi optimistán olvasunk.
