Horthy, halloween, hamisítás

  • narancs.hu
  • 2013. november 3.

Hírnarancs

Talán a csendes emlékezés, talán a halloweent követő másnaposság miatt, de a hosszú hétvégén mintha nem is történt volna hírekbe való.

Csütörtök este Budapestet ellepték a zombijelmezes halloweenünneplők, s ezzel szinte szilveszteri hangulatot varázsoltak az egyre álmosabb főváros utcáira. Lehet fanyalogni az üvöltözéssel és mérhetetlen szeszes itallal kísért parádén, előhozakodni azzal, hogy megint Amerikát majmoljuk, ám ez a majmolás legfeljebb az elnevezésben érhető tetten. A magyar halloweennak ugyanis nem a töklámpás, vagyis a rémisztő maskara a címerállata, hanem a köztéri italfogyasztás, az ezzel járó lerészegedés, minden más csak alibi kellék. Ennek ellenére jó volt látni a színes forgatagot.

Az kérdéses, hogy a halloweent követő péntek és szombat valóban a halottak napja jegyében volt-e oly csendes, vagy csak a  másnaposság miatt? Nem találtunk adatot, hány baleset történt a temetők környékén, illetve ugyanott mennyire volt jellemző az egymás becsületébe gázolás, mennyit kaszáltak a mécses- és virágárusok, de az biztos, hogy ha voltak is ilyenek, ezeket leszámítva tényleg csak a nagy-nagy csönd volt jellemző e napokra, legfeljebb Hende Csaba próbált egy kicsit csapkodni, amikor a HírTv-ben azzal jött, hogy „az elmúlt hetek után azt is vizsgálni kell, hogy a Lazáry Viktorról szóló állítólagos videó a bajaihoz hasonlóan nem hamisítvány-e”. Mindenesetre a szombathelyi Fidesz-frakció a drogvádak miatt feljelentette az MSZP helyi frakcióvezetőjét.

Détári Lajos viszont megint a spiccen. Miután csütörtökön aláírt az NB III-as Felsőtárkány csapatához, a hétvégén máris győzelemre vitte a meccsek óta nyeretlen csapatot, 4-2-re alázták le a Hatvant, nem csoda, hogy az egyik szurkoló ezt nyilatkozta a meccs után a hír24-nek: „Egy megváltó érkezett hozzánk, ez már az első meccs után látszik, reméljük, marad a tavaszra is, és újra bajnokok lehetünk.” Détári viszont a tőle megszokott szerénységgel csak annyit mondott: „Még azt se tudom, holnap mi lesz, egy edzőnek mindig csak a következő meccsre szabad koncentrálnia. Nem a jövőbe bámulnia és ábrándoznia, hanem edzéseket tartani, dolgozni.”

Míg tegnap legfeljebb a felsőtárkányi B-közép Détárit éltető rigmusai törték meg a csendet, ma délelőtt Budapesten a Szabadság tér volt a hangoskodás színhelye. Ahogy arról beszámoltunk, a Jobbik (feat. Hegedűs Lóránt) a Hazatérés temploma előtt avatott Horthy-mellszobrot több mint kétórás ún. istentiszteletet követően. Kár, hogy az eseményre érkező ellentüntetők többsége ezt már nem várta meg.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.